Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Takács Anett: Árulkodó tárgyak. Fürdőszobák és használatuk a dualizmus kori Magyarországon

A fürdő előtt, akárcsak manapság, egy fertőtlenítőmedencén kellett átmenni, amelyre táblákkal is felhívták a figyelmet: „Kérjük, mielőtt a fürdőt igénybe veszi, lábfürdőt és zuhanyfürdőt vegyen!"

78 A fürdővizet minden fürdés után leeresztették és a kádat kefével kitisztították, míg a fertőtlenítő vizet naponta csak egyszer cserélték. Mindenütt volt fodrász és pedikürszolgálat.

79 Itt kell megemlítenem, hogy a tisztálkodás és szépségmegőrzés mellett a fürdés lehetett szabadidős tevékenység és sportolási lehetőség is. Ezt a célt szolgálták a korszakban virágzó különféle gyógyfürdők és hévizek, ill. a szabadban való fürdés lehetőségei - lásd a különösen a két háború közötti időszaktól divatos fürdőhelyként népszerűvé váló Balatont vagy a Dunafürdőket, ahol férfiak és nők rendszerint elkülönítve, különféle „fürdőruha-költeményekben" fürdőztek. A strandolás gyors terjedésével vizsgált korszakunk végén (1921-ben Budapest első nyílt strandfürdője a margitszigeti Palatínus volt) azonban már egyre inkább a nyilvánosság elé tárják testüket a vízkedvelők. „A Palatínus volt a legnagyobb olyan strandfürdő, ahol férfi- és női, divatos és divatjamúlt, sportos és elhízott testek egy térben és tömegesen lehettek együtt úgy, hogy nem selectálták őket..." Wesselényi Miklós balatoni úszása (Füred-Tihany) és Széchenyi Istváné a pest-budai Duna-szakaszon még sokak szemében különcségnek tünt. A lovaglás, vívás, lövészet és korcsolya mellett az úszás a tenisszel, asztalitenisszel, labdarúgással és kerékpározással együtt a század végén honosodott meg hazánkban.

81 Száj- és fogápolás A mosdás mellett a napi tisztálkodás részét kell, hogy alkossa a szájés fogápolás. Ez a tevékenység kiterjed a fogak ápolására, a foghúsra és a száj üregre. Korszakunkban jószerével már minden ma is használatos fogtisztító szert és eszközt ismertek. A fog tisztítása durva ruhával vagy kefével történt, melyeknek már akkor is különböző fajtái léteztek. Különféle esetekben és életkori szakaszokban más-más típus használatát javasolták: „Egészséges fogakhoz kemény, fiatal és tejfogakhoz lágy kefe használatos. A foghúst nem érintő keskeny kefék nem jók. Felnőttek 4 soros, gyermekek 2-3 soros kefét használjanak."

82 A tisztításhoz fogkrémet, fogport, fogpasztát vagy fogszappant használtak. (8. kép) 78 CZINGEL SZ. 2001. 72. pp. 79 CZINGEL SZ. 2001. 66-72. pp. 80 GYÁNI G. 2006. 90. p. 81 Magyar Művelődéstörténet 2000. 300. p. 82 A magyar család aranykönyve I. 1909. 528. p. 8. kép Fogkefetartó. Kívül középkék, belül fehér zománcos, fenekén Bartelmus Pilsen Rhóniczfelirat. 1890-es évek ( szerző felvétele)