Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Takács Anett: Árulkodó tárgyak. Fürdőszobák és használatuk a dualizmus kori Magyarországon

A Halászfy családban maga a tisztálkodás is különösen kiemelt szerepet kap, ahogy azt gyermekeik mosdásra tanítása is jól igazolja. Halászfy Éva visszaemlékezése precíz és merev előírások betartásáról tanúskodik a család higiéniai szokásait illetően. A gyermekek tisztálkodásában minden testrész lemosásának megvolt a sorrendje, s az édesanya rendszeresen ellenőrizte ezen folyamat „rendes", szabályszerű elvégzését.

72 Elmondhatjuk tehát, hogy a rendszeres tisztálkodás a progresszívebb polgárcsaládokban már napi igénnyé vált, bár rétegcsoportonként a mai igényekhez és gyakorlathoz mérve lényeges eltérésekkel találkozunk. Az 1910-20-as évekre, a századforduló előtti évtizedekhez mérten, Halászfy Éva visszaemlékezéseit nézve is, nagyfokú előrelépést tapasztalhatunk. Nemcsak a fürdőszoba megléte bírt immár kiemelkedő presztízsértékkel a középosztálynál, fokozatosan előtérbe került annak rendszeres használata is. Adataim szerint a középosztálybeli családoknál minden családtagnak külön törölközője volt, általában jellel megjelölve, és külön törölközőket használtak a különböző testrészek törlésére is. Ugyanakkor elterjedt szokás volt - a meleg vízzel való spórolás miatt -, hogy a családtagok ugyanazon vízben egymás után fürödtek. Először a gyerekek, majd a szülők következtek. Ilyenkor rendszerint hajat is mostak és a fürdés után mindig tiszta alsó- és felsőruhát vettek.

73 Az újszülöttek tisztaságára kiemelt figyelmet fordítottak. Héya Mihály mohorai körorvos 1886-ban megjelent tankönyvében az első fürdővíz fontosságáról írt, s a következő utasítással látta el a bábákat: a magzat egy rész bor, és két rész vizbőli fürdőben megfürösztendő..."

74

, ahol a bor talán fertőtlenítő célt szolgált. A víz hőmérsékletét a bába könyökkel mérte, s a fürdővíz tisztaságát minden korabeli bábakönyv kihangsúlyozta.

75 A csecsemőket és a kisebb gyerekeket minden este megfürdették. „A testi szépség kellő fejlesztésének feltétele, hogy a gyermek, legzsengébbik korától a fürdéshez szoktattassék. Az újszülött gyermeket az első hónapokban naponta szokták füröszteni; de a későbbi években ezt leginkább el szokták hanyagolni s legföllebb hetenként egyszer fürösztik a nagyobb gyermekeket." „A gyerekszobán és a fürdőszobán kívül csak az ebédlöt láttam naponta"

77 emlékezett vissza Granasztói Pál gyermekkori éveire. A köznép fürdési lehetőségét szolgálták a fővárosban és néhány nagyobb városban létesített tisztasági, ún. népfürdők. Azok, akiknek nem volt fürdőszobájuk, illetve megfelelő otthoni körülményei, fürdőszoba-használati joguk (pl. cselédek), tisztasági fürdőket is látogathattak, melyek kizárólag a személyi higiénia fenntartását szolgálták. Nem lehet pontosan körülhatárolni, kik látogatták, de a polgárság képviselői közül valószínűleg csak az alsóbb, szegényebb réteg vette igénybe ezeket. Pesten a belváros leghíresebb tisztasági fürdője a Hungária fürdő volt, mely 1889. november 9-én nyílt meg a Dohány utca 44. szám alatt. Gőz-, kád-, porcelánfürdője és uszodája is volt. Hatvan kád- és négy gőzfürdő volt benne, amiből csak kettő volt olcsó népfürdő. Az ilyen fürdőkben külön volt a férfi- és a női részleg. Egy-egy fürdőhelyiség függönnyel volt elválasztva egymástól, illetve, ha nem volt elkülönített helyiség, akkor általában hétfőn, szerdán, pénteken a nők, kedden, csütörtökön és szombaton a férfiak látogatták. Törölközőt adtak, de szappant a vendégnek kellett vinnie. 72 PETERDI V. 2002. 138 p., 142. p. 73 CZINGEL SZ. 2001. 83. p. 74 DEÁK Y Z. 19%. 66. p. 75 DEÁKY Z. 1996. 66. p. 76 Magyar Drogista. 1904. október 1. évf. 3. sz. 8. p. 77 GRANASZTÓI P. 1984. 8. p