Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - A Magyar Nemzeti Múzeum címeres halotti emlékei (Gyulai Éva)

Hallwill Mária Franciska Orsolya (Ursula) grófnő adataiból (Kat. sz. III/18.) is leginkább férje, a kalandos sorsú Esterházy Bálint László gróf alakja rajzolódik ki, aki a Rákóczi-párti Esterházy Antal fiaként francia emigrációban futott be szédítő katonai és diplomácia karriert, amíg a francia forradalom őt is bécsi, majd oroszországi emigrációba nem kényszeríttette. A címeres emlékek gyűjteménye hü tükre a Nemzeti Múzeum gyűjtési éthoszának, hiszen az emlékgyüjtés többi tárgycsoportjához hasonlóan a magyar történelem fejedelmi és főúri családjainak a nemzeti történet és művelődéstörténet aspektusából is fontos ereklyéit tartalmazza. Nemcsak Báthory Zsófia többször reprodukált epitáfiumcímerére gondolunk (Kat. sz. II/L), hanem a kötet igazi szenzációira, Balassa András halotti zászlajára (Kat. sz. l/l.), illetve Bornemissza Anna fejedelemasszony (Kat. sz. III/7.) és Károlyi Sándor (Kat. sz. III/8.) halotti címerére. Az utóbbi nemcsak trófeumos címerkompozícióját tekintve kivételes, hanem a művészi kivitelében is kitűnik a hasonló emlékek közül, hiszen nem festették, hanem hímezték, mégpedig skófiummal, ráadásul fémlemezkékkel, flitterekkel díszítették. Igazi kincs és nemzeti ereklye Széchenyi István halotti címere is (Kat. sz. III/37.), amely rendjelvényeivel nemcsak a heraldika és falerisztika forrása, hanem Széchenyi gazdag diplomáciai és politikai életpályájának tanúja is, hiszen az orosz Szent Vlagyimir Rend IV. osztályú keresztjétől kezdve a nápolyi Ferdinánd Rend III. osztályú keresztjén át a porosz rendjel II. osztályú és a Viktor Emánuel szard királytól kapott Szent Móric-Lázár rend IV. osztályú keresztjéig az egész korabeli európai hatalmi elit felvonul a címer tartozékaként, a hálás utókor pedig elgondolkodhat, hogy a „legnagyobb magyar" a korabeli Európában miért is nem juthatott el az első osztályig. A magyar história háromszáz évét felölelő címergyűjtemény amellett, hogy felsorakoztatja az iparművészet jeles darabjait, a címerfestészet újkori korszakain is átvezet. A 17. századi, selyemre festett halotti címerek - Bornemissza Anna halotti címere a fejedelemasszony és Erdély címerével (7. kép), illetve Ostrosith Borbála és Veér Krisztina nemesi címere (4-5. kép) - az erdélyi korai barokk festészet ritka reprezentánsai. A 17. századi erdélyi nemesi elit mindhárom női képviselőjének feltehetően ugyanabban a címerfestő műhelyben „gyártották" művészi kvalitású halotti címerét, ezt nemcsak a nagyvonalú ecsetvonások hasonlósága sugallja, hanem a kompozíció is, hiszen a három ovális keretbe foglalt nemesi jelvényt a selyemkendő négy sarkán puttók, angyalok, sőt homokórát tartó gyermekalakok tartják, vagy őrzik. Baják László nagyszebeni műhelyt feltételez, állítását azonban nem támasztja alá stíluskritikai érvekkel. A halotti emlékeken a címerekkel egyenrangúak a feliratok, amelyeket a szerző minuciózus pontossággal, az epigráfiai közlés szabályait szem előtt tartva másol le, nem feledkezve meg a rövidítések feloldásáról sem, ami ismét csak kivételes igényesség jele, hiszen feliratokat még a „legjobb helyeken" is gyakran közölnek betűről betűre, az abbreviatúrák kibontása nélkül. A szövegek a magyarországi nyelvhasználat történetét is tükrözik, hiszen a kezdeti egyöntetű latinságot már a 18. század közepén kezdi a magyar nyelv használata felváltani, amely a reformkortól már általános lesz. A feliratok közlése példaszerű, de még így is fel-feltünedeznek kisebb pontatlanságok a latin rövidítések feloldásában. Bornemissza Anna, Erdély fejedelemasszonya és a magyarországi Részek úrnője halotti címerének feliratában (Kat. sz. III/7.) ugyanis nem Par(tesque) a helyes feloldás, hanem Par(tiumque), a Partium éppen a gyakran használt genitivusi alak miatt kapta különös nevét. Veér Krisztina selyemcímerén (Kat. sz. 11175.) a dátumban szereplő Feb(ntarius) is helyesebb genitivusi alakban: 15 Feb(marii), vagyis február 15-én. A leginkább azonban Rakovszky Péter halotti zászlajának (Kat. sz. 1/4.) szövegközlése tette próbára a szerzőt. Az egyik szó: CONSPICIO (jelentése: tekintek vagy nézek valamire) feltehetően így olvasandó: CONSPICUO, hiszen a IUVEN1 jelzője, azaz a zászlót a kiváló