Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
I. Tanulmányok - Pásztor Andrea: Az első magyarországi „Hangversenyhárfa gyár". Egy elfeledett hangszerkészítő nyomában
Lenhardt példája annak, hogy a 20. század elején egy kereskedelmi üzletet és kisüzemet felépíteni képes középpolgár a két világháború közötti - és különösen a gazdasági válság sújtotta - Magyarországon hogyan próbál talpon maradni, és a lecsúszás ellenére hogyan igyekszik minden áron tartani a társadalmi státuszát. A látszat fenntartásának azonban ára volt. Lenhardt bukását éppen az a hárfaüzem okozta, amire a legbüszkébb volt. Az egzisztenciája került veszélybe részben azért, mert fogékony volt az ország területi csökkenéséből következő, a társadalom önbizalmát erősítő kultúrfölény-propagandára. Ugyanakkor ennek az eszmének is köszönhető az az esetenként anyagi áldozatokkal járó szolidaritás, amit a város tehetősebb zenekedvelői nyújtottak az ,,első magyar hárfagyárosnak". Lenhardt János elfelejtett emlékezete Lenhardt János és hárfája nemcsak a lokális emlékezetből, hanem a zenetörténetből is törlődött. Horváth Mihály már idézett, 1959-es pécsi kiadású könyvén 95 kívül egy zenetörténeti kataszter tesz róla említést - két sorban és pontatlanul. Pedig 1928-ban még olyan jelentős személyisége volt Pécsnek, hogy bekerült a város legmeghatározóbb lakóit felsorakoztató Pécsi fejek című életrajz-gyűjteménybe. Halálát követően, Mindenszentek napján levente díszszázad vonult ki Lenhardt sírjához a pécsi köztemetőbe. A gyászünnepségen a Pécsi Levente Zeneegyesület Verdi Gyászinduló-'ydVLU „rótta le kegyeletét jótevője iránt", dr. Várnagy Elemér városi tiszteletbeli aljegyző beszédet mondott, majd babérkoszorút helyezett a sírra. 97 A Lenhardt által alapított „Hárfa"-daloskör 1944-ig ápolta emlékét. A nehezen leplezhető eladósodás bizonyára nem tett jót Lenhardt hírnevének. A hagyatékért folyó elhúzódó és megalázó pereskedés a hozzátartozók számára megkeserítette a kegyelet ápolását. Az özvegynek kedvező ítélet után Lenhardt János örökbe fogadott gyermekének gondnoka fellebbezett, de másodfokon nem született ítélet, mert a felperes ismeretlen helyre költözött, Lenhardt özvegye pedig második férjével kivándorolt Amerikába. 98 Örökösök, és a hárfakészítést tovább folytató tanítványok híján a pécsi hárfával együtt lassan Lenhardt János is feledésbe me r ült. Ma már a sírját is hiába keressük. Epigramma helyett álljon itt emlékül önmetaforája: „Az én törekvéseim hasonlóak talán a felvillanó lánghoz, amely világít, míg erőforrásai vannak, de sötétség borul rá, ha azok kiapadnak." 99 IRODALOM ANGSTER József 1993. Angster. A pécsi orgonagyár és a család története. Pécs. BÁTYAI Gitta 2002. Braun János hangszerkészítő és látszerész. Szeged XIV. évf. 6. szám. BERCZELI Anzelm Károly 1978. Mesterhegedü. Bp. GYÁNI Gábor-KÖVER György 2003. Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp. 95 Nádor Tamás a hárfaüzem címén kívül minden Lenhardtra vonatkozó adatot Horváthtól kölcsönzött. NÁDOR T. 1995. 78. p., NÁDORT. 1974. 63. p., NÁDOR T. 1979. 136. p. 96 Lexikon Confectoruin Instrumentant»] Regionis Ciscarphatianae. Hangszerkészítők 1500-1930. Gépirat a Magyar Nemzeti Múzeum Hangszergyüjteményében: A leírás nem említi, hogy Lenhardt vonós hangszereket is készített, de saját készítésű hangszerként a hárfa mellett felsorolja a rézfúvósokat, amire nincs közvetlen bizonyíték. 97 Dunántúl, 1931. november 5. 6. p. 98 BML A Pécsi kir. ítélőtábla iratai. P.I. 407/1934/47. 99 JPM Tört. O. I. 71. 738. 2.
