Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Pásztor Andrea: Az első magyarországi „Hangversenyhárfa gyár". Egy elfeledett hangszerkészítő nyomában

Az első magyarországi „Hangversenyhárfa gyár" Egy elfeledett hangszerkészítő nyomában Pásztor Andrea „Az orgonagyártáson kívül még egy hangszer gyártásával került Pécs az első helyre: az 1926-os években Lenhardt János pécsi hangszergyáros Magyarországon először gyártott hárfát. Annál sajnálatosabb, hogy - bár a Lenhardt által gyártott hangszerek jók voltak néhány év múlva abbamaradt a hárfagyártás Pécsett."

1 Ismeretünk a pécsi - és a hazai - hangversenyhárfa-gyártás történetéről e szűkszavú bekezdésre szorítkozik. Joggal merül fel a kérdés, vajon miért tűnt el az emlékezetből a Lenhardt-hárfa. Mi lehet az oka, hogy a pécsi hárfa nem futott be az Angster-orgonáéhoz hasonló karriert? Miért halt el rövid időn belül a hárfagyártás? A válaszokra maga a hangszerkészítő, Lenhardt János vezet minket, akinek állami szubvencióval kapcsolatos levelezése betekintést nyújt a pécsi hangszerkészítő tevékenységébe. A kérelmek piszkozatait a Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztályának gyűjteménye őrzi. A források A pécsi „hárfagyár" történeti feltárásának legfontosabb forrása a hozzá kapcsolódó kérvények gyűjteménye, amely alkalmas arra, hogy képet nyújtson Lenhardt üzemének és saját küzdelmeinek történetéről. A levelek 1927 és 1930 között keletkeztek, és már az iratok megnevezéséből is kitetszik, hogy Lcnhardtnak súlyos anyagi gondjai voltak: műhelye fenntartásához és fejlesztéséhez szubvencióra volt szüksége.

2 A hárfaüzem támogatásának fontosságát hosszasan és meggyőzően igyekezett bizonyítani a kereskedelemügyi miniszternek, melynek köszönhetően a műhely végnapjaitól visszatekintve kirajzolódik egy hangszerkészítő mester sikeresnek induló, ám szomorú véget ért története. Mivel a kérvényeknek - műfajuknak megfelelően - célja és tétje volt, az objektívebb kép kialakításához igyekeztem más típusú forrásokat is igénybe venni, és azokkal összevetni Lenhardt érthetőn szubjektív sorait. Ezek 1 HORVÁTH M. 1959. 96. p. 2 Janus Pannonius Múzeum (JPM) Új- és Legújabb Kori Történeti Osztálya (Tört. O.) 1.71.738. nyilvántartási számon egy feltehetőleg Lenhardt János által összeállított tartalmú Pathéfon-dossziét őriz. A dokumentumok 1935-ben kerültek a múzeumba. A dosszié tartalma: JPM Tört. O.: Lenhardt János beadványának piszkozata. 1.71.738.1.; Lenhardt János kérvénye a kereskedelemügyi miniszterhez 100 000 p. állami kölcsön ügyében. Pécs, 1927. január (piszkozat). 1.71.738.2.: Lenhardt János hangszerkészítő üzemének fejlesztésére 100 000 pengős állami támogatást kér a minisztertől. 1.71.738.3.; Lenhardt János pécsi hárfakészítő kérvénye a miniszterhez 10 000 p. állami kölcsönének elengedése ügyében. Pécs, 1930. augusztus 10. 1.71.738.4.; Értesítés Lenhardt János részére a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamarától, hogy a miniszternek nem áll módjában a 10.000 p-ős kölcsönt elengedni. Pécs, 1930. szeptember 17. 1.71.738.5.; Lenhardt János pécsi hangszerkészítő ismételt kérelme a 10 000 pengős állami kölcsön elengedése miatt. Pécs, 1930. október 25. 1.71.738.6.; Lenhardt János Legelső Magyar Hárfa gyára Pécs. Üzleti levél. 1.71.738.7.; Blaser, Corinna: Die Harfe. Schweizer Illustrierte Zeitung. Nr. 20. 732-733. o. 1.71.738.8.; Spezial - Katalog der berühmten Lyon & Healy Harfen. GeneralVertreter für Europa Jul. Heinr. Zimmermann Leipzig, St. Petersburg, Moskau, London. 1.71.738.9.; A kereskedelemügyi miniszter Lenhardt János részére 10 000 p. állami kölcsönt engedélyez 5%-os kamattal 5 évi időtartamra. Bp. 1928. február 4. 1.71.738.10.; A kereskedelemügyi miniszter értesítése Lenhardt János részére, az általa kért 100.000 p. állami támogatás elutasításáról. Bp. 1927. április 8. 1.71.738.11.