Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Berényi Zsuzsanna Ágnes: Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár

Az első világháború idején nagyon sok jelvényt készíttetett a Hadsegélyző Hivatal. Olyan sok volt a hadi megrendelés: egyes katonai egységek sorszáma, jelvénye stb., hogy nagyapám külön engedéllyel hazahozatta édesapámat a frontról, mert hadicélra szükség volt munkájára. Ugyanis nagyapám három fia és leánya közül a legkisebb fiú, édesapám folytatta az ipart, aki a háború kitörésekor még nem érte el a katonakort, a 18. évet, de miután hazafiságból már 17 évesen jelentkezett katonának - mondván, hogy a két bátyja katona, ö is szeretné védeni a hazát -, a sorozőbizottság öt is besorozta katonának. Mindkét bátyja hadirokkant lett, ő megúszta egészségesen. 1929-bcn megnősült. Az arany-ezüst műves, órás és ékszerész, többek között a Holló utca 14. számú ház tulajdonosa, egyetlen lánya esküvője alkalmából meghívta vejét saját házába a jelvényüzemmel együtt, ahol a ház baloldali részében hat tágas műhelyt és az utcára néző üzlethelyiséget foglalt el az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár. Jobboldalt volt az arany-ezüst műhely és a hozzá tartozó üzlet anyai nagyapám tulajdonában. (2-3. kép) 2. kép A Jelvény gyár szórólapja Édesapám rendszerint a műhelyben dolgozott, édesanyám pedig az üzletben a vevőkkel tárgyalt. Tevékeny természete nem engedte egy pillanatra sem nyugodni, mindig foglalatoskodott valamivel. Édesapja mellett megismerte, és mesteri fokon elsajátította az arany-ezüst műves és ékszerész mesterséget, édesanyjától a kalaposságot. Ebből mesterlevelet is szerzett. Nagy érdeklődéssel vetette bele magát a jelvénykészítés szakmájába. Rendezgette, osztályozta a jelvényeket, igényes táblákat állított össze a szemet gyönyörködtető darabokból. 1935ben gyermeket várt. Emiatt már nehezebben járt-kelt, és feltehetően ezért határozta el, hogy a rendezetlen halmazban álló rengeteg verőtövet összeírja.