Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Takács Anett: Árulkodó tárgyak. Fürdőszobák és használatuk a dualizmus kori Magyarországon

Gyakran szerepel a tanácsadó könyvek hasábjain példaként említve a francia szépség, Ninon de Lenclos,

64 aki a hideg víz használatának köszönhetően még hetvenévesen is képes volt szerelmet ébreszteni nála jóval fiatalabb emberekben. Hazánkban a korabeli tanácsadókban és szépirodalmi munkákban is példálóznak vele. Gárdonyi Géza a „Szunyoghy miatyánkja" című müvében a főszereplő Szunyoghy Dániel szájába adva a következő szavakat, állt ki a hideg víz használata mellett: „Én azért voltam mindig egészséges és erős, mert az öreg őrmester rá-szoktatott, hogy hideg vízben mosakodjak, még jegesben is sarkig, lavórból." Használtak különböző leöntéseket és zuhanyokat is. Fennmaradt receptek tömege bizonyítja, hogy a korszak hölgyei sokféle fürdőt ismertek és ajánlottak egymásnak a megszépülés ígéretével - a teafürdőktől kezdve a tejfürdőkön át a különféle virágfürdőkig. Elterjedt szokás volt különböző fürdősók készítése is, melyek szépítő, erősítő, börlágyító, bőrsimító hatásúak lehettek.

66 Lásd Rieder Hermann könyvében, ahol számos receptet is találhatott a szépülni vágyó olvasó. Ilyen ajánlat volt pl. a gyógynövényekből és fűszernövényekből elkészíthető szépítő fürdő. Hozzávalók: „Petrezselyem levél... 150 gr; Lavendula...200 gr; Ánizs mag... 100 gr; Fodormenta...200 gr; Kakukkfű...200 gr; Majoránna... 100 gr; Pálinka vagy spiritus.. .200 gr. Ezeket vagy fél óráig forraljuk 6 liter folyó vízben és 4-5 liter vörösborban. Forralás után szintén szitán át közönséges folyóvíz-fürdőbe bocsátjuk a vegyiteket, mely főképp üdülő betegek, gyenge gyermekek és idősebb, elgyengült egyéneknél, kiválóan üdvös hatású. 2-3 ilyen fürdő csodákat mivel."

67 Találunk utalásokat a gőzfürdő használatára is, mely különböző formákban volt ismert. Legkezdetlegesebb az volt, amikor egy forró kőre vagy kályhára vizet locsoltak, de korabeli rajzok szerint

6 már szobagőzfürdök és összehajtható szekrények is rendelkezésre álltak. Arra, hogy ilyen erősítő hideg és zuhanyfürdöket, szépítő- és gőzfürdőket milyen gyakran alkalmaztak, nem igazán van adat, a tisztasági fürdőkre viszont már rengeteg utalást találhatunk. Az adatok vegyesek és a differenciált rétegzettségből adódóan is eltéréseket mutatnak. Miközben a fürdőszoba megléte a polgárság esetében presztízs-előírás, a használatban máilényeges különbségek adódnak. Felfigyeltem egy tanácsadókönyvnek (1909) a fürdőhelyiség tisztántartására vonatkozó mondataira: „Nagyon célszerű a fürdőkádat - amíg használaton kívül van - egy e célra készített terítővel letakarni. így nem éri por és a legközelebbi használatkor teljesen tisztán találjuk."

69 Ha naponta használjuk, miért kell letakarni? Akkor nem porosodik be. Vagyis a mondat azt sejteti, hogy a kád nem rendszeresen - naponta - volt használatban. 1908 áprilisában „A HÉT" a következőket állapítja meg Pestre vonatkozón: „Budapest a plasztronos emberek városa. Csak arra néznek, ami látszik. A háromnapos ingre minden nap új gallér és plasztron kerül, s az emberek sokasága nem fürdik, hanem csak mosakodik..."

70 A két véglet közötti átmenetként értelmezhetjük a korábban említett - a középosztályi szintet alulról súroló - Alt család példáját. Itt a fürdő már egészen kor- és stílszerűen volt berendezve, s az örökösök visszaemlékezései alapján hetente legalább kétszer használták is.

71 64 A 17. század Franciaországának híres szépsége, aki a mindennapos forrásvízben fürdésének tulajdonította élete végéig megőrzött szépségét. 65 GÁRDONYI G. 1963. 219. p. 66 FORRAI J. 1991. 23. p. 67 RIEDER H. 1923. 70-77. pp. 68 RIEDER H. 1923. 189. p. 69 A magyar család aranykönyve I. 1909. 580. p. 70 A HÉT. 1908. április 12. 225-226. pp. 71 PETERDI V. 1978-80. 188-189. pp.