Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Takács Anett: Árulkodó tárgyak. Fürdőszobák és használatuk a dualizmus kori Magyarországon

Árulkodó tárgyak Fürdőszobák és használatuk a dualizmus kori Magyarországon Takács Anett Begyújtjuk a fürdőszobakályhát, engedünk egy kád vizet, elhelyezzük a kényelmes ruggyantából készült fejpárnát, belemerülünk a meleg vízbe, a nemrég vásárolt spongya segítségével átmossuk magunkat a Schicht testvérek jól bevált Szarvas szappanjával, majd miután megtörölköztünk, előkerül a polcról a Thymol, a Savoly híressé vált fogkrémje... A tárgyak, melyeket naponta használunk, mint kor- és társadalomtörténetileg is dokumentálható darabok, kiváló források az életkörülmények, egy-egy társadalmi réteg mentalitásának megismerésére. A tárgyakból számtalan dologra következtetünk. Árulkodó lehet az anyaguk és megmunkálásuk, díszítésük, vagy akár használatmódjuk. Nézzük, mondjuk a fürdőszoba, vagy illemhely berendezési tárgyait. Öntöttvasból vagy fajanszból készültek-e, egyszerű funkcionalitás vagy díszes megmunkáltság jellemezte-e őket? Szappan, fogkrém, fürdőszoba berendezési tárgyak... Hogyan tudom értelmezni őket? Megpróbálom megszólaltatni valamennyiüket, különböző források segítségével - mint pl. a különféle írásos dokumentumok (társadalomtörténeti, néprajzi, művelődéstörténeti munkák, korabeli források) és fotók - vagy megszólaltatom azt, aki használja. Megismerhetek úgy egy szappant, hogy megvásárolom, vagy másoktól - akik használják - érdeklődöm róla, böngészhetek katalógusokat, tájékozódhatok hirdetésekből. Ezek a lehetőségek minden esetben és minden korban rendelkezésemre állnak. Tehát maga a tárgy ez esetben a szappan - kiegészítve a különféle írásos és szóbeli anyagokkal, kiváló forrása a témának. Lássuk, hogyan kelnek e tárgyak életre előttünk és árulják el nekünk egy korszak tisztálkodási szokásait! A testi higiénia egyidős az emberrel, minden korszakra jellemző társadalmi jelenség, amit szabályozhatnak vallási előírások, közösségi szokások, vagy akár mindenkori divatirányzatok is. A modern higiéné megjelenésének kezdetei a 19. század első negyedére tehetők. Abban különbözik a történelem más korszakaiban tapasztalható higiénés viselkedésektől, hogy már nem kizárólag az előírt közösségi rituálékhoz kötődik, hanem az egyén saját igényeinek, elvárási szintjének megfelelőn jelentkezik és épül be a társadalomba. Az emberek most már a saját testi épségükért, egészségük megőrzésének szándékával is tisztálkodnak. A változás kezdetben lassú, majd hirtelen felgyorsul. Az emberek tisztálkodáshoz való viszonya átalakul, új helyszínekkel, a különféle eszközök, tisztálkodószerek folyamatosan bővülő választékával, rendszerességgel. Egy, a korszakunk elején szinte statikus helyzetből kiindulva a századfordulótól erőteljesebb változás megfigyelői lehetünk. Az úgynevezett higiénikus szemlélet kialakulását meggyorsították a 19. sz. első felében lezajló események, melyek az 183l-es, mintegy négymillió áldozatot követelő kolerajárvány következményeiként Londonból indultak (1831 Public Health Act - a világ első közegészségügyi törvénye), s a települések csatornázását, átépítését, a vízellátó-, szennyvízelvezetőés vécérendszerek, illetve a városi közegészségügyi szolgálatok kialakítását eredményezték. A 19. századtól erőteljes fejlődésnek induló orvostudomány szintén fellépett a rossz higié-