Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Huszár Zoltán: A Duna, mint nemzetközi vízi út

megszüntetését határozták el, és egyidejűleg létrehoztak egy új igazgatási szervezetet, a Duna-tanácsot,

74 vagy Folyami Tanácsot.

75 A Duna-tanács albizottságaként hívták életre az Al-dunai Vaskapu igazgatására az „Eiserne Torvervaltung"

76 nevű intézményt, amely a nevezett szakasz forgalmi és azzal összefüggő ügyeinek intézéséért volt felelős. Mindezek a változások már a világháborús előkészületekként értelmezhetők. A II. világháború befejeződése után megkötött versailles-i békeszerződés területi kérdésekben Magyarország számára - a pozsonyi hídfő három, Csehszlovákiának juttatott településén kívül - a gyakorlatban a trianoni békeszerződést ismételte meg. A pozsonyi hídfő átengedése miatt a Dunához kapcsolódó vízügyi rendelkezések is bekerültek a békeokmányba.

77 A békeszerződés azonban nem említette a dunai hajózás, ill. vízhasználat kérdéseit. E problémákkal a „Külügyminiszterek Tanácsának 1946. évi december hó 12-én kelt határozatára"

7 alapuló „a Dunán való hajózás rendjének szabályozása tárgyában, Belgrádban, 1948. évi augusztus hó 18. napján kelt nemzetközi Egyezmény"

79 foglalkozott. A belgrádi nemzetközi konferencia részletesen szabályozta a dunai hajózás körülményeit. Az egyezmény határozatainak aláírói: Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Ukrajna, és a Szovjetunió. A konferencián részt vettek Nagy-Britannia, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok képviselői is, akik viszont nem írták alá a záródokumentumot. A hét parti állam létrehozta a Duna Bizottságot, amely „a dunamenti országok képviselőiből alakul, akként, hogy mindegyik ország egy-egy képviselőt küld."

80 A Bizottság székhelye Galac, 1953-tól Budapest lett. (Ausztria 1960-ban csatlakozott az egyezményhez, a Német Szövetségi Köztársaság megfigyelői minőségben vett részt a Duna Bizottság munkájában.

81

) Az egyezmény aláírói a Dunát Ulmtól a Fekete-tengerig tekintették hajózhatónak. Valamennyi állam számára biztosították a kereskedelmi hajózás lehetőségét. A nem parti államok hadihajói a Dunán egyáltalán nem közlekedhettek, a parti államok hadihajói pedig csak a saját folyószakaszukat használhatták. Más parti állam folyószakaszán csak az illető állam/államok engedélyével közlekedhettek hadihajók. A Duna, mint nemzetközi folyó életrajza a második világháború után a bipoláris világ létrejöttével párhuzamosan tovább bonyolódott, ami viszont egy következő tanulmány témája lehetne. (1., 2., 3. sz. térképek) 74 PAPP R. 1943. 133. p. A Duna-tanács hivatalos neve: „Beratender Ausschuss für Donauangelegenheiten oberhalb Brada". 75 HARASZI Gy.-HERCZEGH G.-NAGY K. 1983. 139. p., FEKETE Gy. 1984. 438. p. 76 PAPPR. 1943. 133. p. 77 1947. évi XVIII. cikk 4. c pont, (www.1000ev.hu) 78 1949. évi XIII. le. (www.1000ev.hu) 79 1949. évi XIII. tc. (www.1000ev.hu) 80 1949. évi XIII. tc. II. fejezet 1. rész (www.1000ev.hu) 81 HARASZTI Gy.-HERCZEGH G.-NAGY K. 1983. 139. p.