Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - Bencze Géza: Váci út, a magyar gépipar főutcája (Gál Vilmos)

Bencze Géza: Váci út, a magyar gépipar főutcája Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2006. Budapest Gál Vilmos A magyar gyártörténettel foglalkozó szakemberek egyik legelismertebb képviselőjének, Bencze Gézának újabb jelentős müvét üdvözölhetjük, mely a magyar gépgyártás fontos központját, az észak-pesti gyárövezet „főutcájának" kialakulását, virágkorát tárja elénk. A kötet a magyar gyáripar és gépipar budapesti kialakulásának rövid (képekkel együtt 12 oldalas), vázlatos bevezetésével indul, majd 3,5 oldalon a szerző annak a kérdésnek a tisztázását adja, hogy ugyan miért a Váci úton alakult ki a címben szereplő gépgyártási centrum. A bevezető megmarad alapvető célkitűzésénél, nem vállalkozik többre, mint amit ígér, míg második része körültekintően taglalja a gépgyárak itteni megtelepedésének gazdasági, földrajzi, közlekedéssel és városrendezéssel kapcsolatos okait. Maga a témaválasztás, illetve a megvalósítás kifejezetten eredeti: nem egy ország, vagy egy város, hanem egyetlen út összes gépipari vállalatának rövid történetét ismertetni, mintegy adattárat szerkesztve. Az alapötlethez kapcsolódóan szellemes megoldással élt a szerző: az egyes gyárakat nem létrejöttük, avagy valamiféle alfabetikus rend szerint tárja elénk, hanem a Váci úton haladva, annak virtuális közegében, a házszámozás szerint ismerteti az üzemek - jelentőségükhöz mérten - hosszabbrövidebb történetét. (A legnagyobb terjedelemben a Láng Gépgyárral foglalkozik az író (9 oldal), míg több, jelentéktelenebb gyár esetében negyed oldallal is beéri.) A szerző előbb a Váci út páros oldalán, majd a páratlan oldalán működő gyárak bemutatását teszi meg. A monográfiában összesen 166 vállalat rövid története kapott helyet. Az egyes vállalatok históriája kitér azok alapításának körülményeire, virágkorára, fö gyártmányaira, valamint a megszűnésükhöz (illetve a mesterségesen centralizált mamutvállalatokba történt beolvasztásukhoz az államosítás idején) vezető útra. Az adattárat követően a cégek alfabetikus felsorolása (ennek kis hibája a számozás hiánya), majd a felhasznált szakirodalom, a levéltári források és a képanyag lelőhelyei, legvégül a képek jegyzéke következik. Az igen bőségesen, de (59 db kép), gondosan válogatott képanyag rendkívül sokoldalú: nem szorítkozik csupán az egyes korszakokban megörökített gyárépületekre, hanem számos korabeli plakátot, részvényt, gyári életképet, reklámanyagot, termékismertetőt, gépet stb. vonultat fel. Az összes kép fekete-fehérben jelenik meg ugyan valószínűleg a kötet szűkös költségvetése miatt -, de ez nem válik hátrányára a műnek, már csak azért sem, mert a képek nyomdai minősége kitűnő.