Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Mészáros László: A nyolcvanéves Arany János Múzeum történeti tárgyi gyűjteménye

nyünk Rákóczi-emlékei: Egy vas bronzbevonatos dombormű, amelyik sötétvörös bársony alapon a íéjedelmet ábrázolja. Előtte tárogatós kuruc katona, a dombormű négy sarkán a négy kuruc főtiszt (Bercsényi, Vak Bottyán, Bezerédy, Andrássy) arcmása. (2. kép) Két olajnyomat („Rákóczi búcsúja" és ,,Rákóczi megtérése"), amelyek közkedvelt lakásdíszek voltak a 19. század második felében. 1935-ben, a fejedelem halálának 200. évfordulóján, Nagykőrösön „Rákóczi-csillagtúrá"-t szerveztek, ennek bronzplakettjét is őrizzük. 1752-ből való az a feliratos réztábla, amelyet a tűztoronyban helyeztek el, amikor a korábban leégett régi, fából készült őrtorony helyett az új „vigyázó tornyot" megépítették a város főterén. Helytörténeti jelentőségű, mert a feliraton olvashatók a városi tanács tagjainak nevei. A felirat így kezdődik: „Ezen Vigyázó avagy Strázsa Torony ugyan azon helyen, amelyen annak előtte is hasonló még 1670-ik esztendőbeli torony volt,...Isten segedelméből építtetett anno Dni 1752-ik ...esztendőben.. ,,azon időben, melyben voltak: Nagy-Kőrös város főbírája nemzetes és vitézlő Borotvás János úr és tanácsbéli személyek..." Bori László akvarelljén („Nagykőrös látképe a XVIII-XIX. század fordulóján") jól látszik ez a bizonyos strázsa-torony. A 18. századból való az a kovácsolt vas puska, amelynek zár- és gyújtószerkezete hiányzik. A fegyver cizellált rézveretekkel díszített, a vasagy és a cső is vésett díszítésű. Kiemelkedő helytörténeti értékű az a városképi ábrázolás 1815-ből, amely a nagykőrösi csizmadia céh céhlevelét díszítette. Ballá Liborius rajza alapján Karács Ferenc rézmetsző készítette a nyomdai klisét, amiből a biankó céhlevelek rajzolata készült. Ezt a városképet rajzolta meg felnagyítva Nagy Pál 1968-ban, és ez a metszetrajz a gyűjtemény egyik dísze. Közép-ajtai Nagy László jóvoltából két míves kard is a birtokunkban van az 1830-as évekből. Az egyik egy jurátus kard, a másik párducfejjel díszített, bordó bársony hüvellyel, rézveretekkel díszített főnemesi kard 1830-ból. (3. kép) Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc korából igen gazdag a múzeum tárgyi anyaga. A múzeumépület a „nagy napok" idején huszárlaktanya volt, eredetileg is laktanyának épült 1836-38-ban. Két honvéd huszárezred, a 16. Károlyi és a 13. Hunyadi ezred szerveződött falai között, így a múzeum egyben Nemzeti Történeti Emlékhely is.

8 A nagykőrösiek Kossuth szeptember 25-i toborzóbeszédére nagy számban felkeltek és hadba vonultak. A nemzetőrök fegyverzetét, felszerelését Molnár Gyula ezredestől vásárolta meg a város az 1948-as centenáriumi évben. így került a gyűjteményünkbe egy nemzetiszínű nemzetőr tiszti bojt, amit az eladó nagyapja, Molnár László lovas főhadnagy használt a szabadságharcban. Szintén az övé volt egy 8 1848 emlékérc készítette Győrffi Sándor karcagi szobrászművész a Lenkey Jánosi és gróf Károlyi Istvánt ábrázoló Huszárszobrok makettjét, amely az állandó kiállításban látható. 3. kép Főnemesi kard, 1830 (Fotó: Bús Csaba)