Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Schleicher Vera: Együtt élő tárgyak. Nemzetiségek képviselete a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményeiben

információhordozók. Ezeknek körülbelül a negyede a néprajzi módszerekkel ma már nem vizsgálható időszakra, azaz a 19. század utolsó harmadára és a 20. század első két évtizedére vonatkozik. A legkevésbé lefedett a gazdálkodás témája, a hétköznapok világa, a munkaalkalmak, a családi és közösségi életforma spontán megnyilvánulásai, vagyis azok az életvilágok, amelyeknek e tárgyak és helyszínek a díszletéül szolgáltak. A kép, amely gyűjteményeink segítségével elénk tárul, tehát egyrészt gazdag, másrészt meglehetősen statikus és valljuk be, helyenként kissé művi is, ezt azonban tényként s korántsem értékítéletként kell kezelnünk. Természeténél fogva hiányzik ebből az összképből a családok, közösségek története, s ezek nagy sorsfordulói, amelyeknek dokumentálása egészen más megközelítést kíván. Személyes sorsokra, visszaemlékezésekre alapuló írásokat kéziratos formában, csekély számban a múzeum adattárában is őrzünk, de találunk erre irányuló törekvést múzeumi gyűjtemények értelmezéseként született munkákban is, mint amilyen a városlődi német nemzetiségi ház, az ún. Noé-ház kísérőfüzete, amelyben Lackovits Emőke a Noé-család történetére is részletesen kitér. Személyes történetek dokumentálását célozta az a kísérlet is néhány évvel ezelőtt, amely a családi fotók másolatban való begyűjtése

19 mellett a fotókhoz kapcsolódó (és csak legszükségesebb mértékben irányított) életinterjúk keretében próbálta föltárni német nemzetiségű családok 19-20. századi történetét és életstratégiáit. Elsősorban a svábok 1946-ban kezdődő kitelepítése, illetve más településre való áttelepítése lett az a központi téma, amelyet (érdekes módon az eseménnyel csupán) közvetett kapcsolatban álló fotók és az emlékek kirajzoltak, és amelyhez az elbeszélés minduntalan visszakanyarodott. Ez az eljárás, illetve a feldolgozó munka és a részbeni közzététel visszhangja egyértelműen bizonyítja e trauma feldolgozásának szükségességét, és azt a szerepet, amelyet ebben a feldolgozásban a múzeumok (meggyőződésem szerint) sikerrel betölthetnek, és amely a meglévő tárgyi gyűjtemények gyarapítása mellett új feladatot jelenthet. IRODALOM BÉKEFI Antal 1955. A Bakonyi népdalok. Bp. FEJŐS Zoltán (szerk.) 2000. A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Bp. HADNAGY László 1984. Adatok a nagyszombati tűzszentelés egy laikus szokásához a bakonyi német nemzetiségi falvakban. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok X. 45-49. pp. HADNAGY László 1984. A halotti készület és halotti szokások Öskün. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok X. 129-141. pp. HOFFMANN Tamás 1969. A tudomány forrásai-e a múzeumok néprajzi gyűjteményei? In: Néprajzi Értesítő 51. JANKÓ János 1989. A millenniumi falu (facsimile). Bp. JELENTÉS 1926. A veszprémvármegyei Múzeumi Bizottság és Múzeumi Egylet jelentése. KÓSA László 1989. A magyar néprajz tudománytörténete. Bp. S. LACKOVITS Emőke 2001. Viseletek, öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiban. Veszprém. S. LACKOVITS Emőke 2000. Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém. 19 A családi fényképeket Mészáros Veronika néprajzos munkatársammal a helyszínen digitalizáltuk, majd a Laczkó Dezső Múzeum Digitális Fényképtárában archiváltuk. Egy részüket a múzeum honlapján elérhető Nemzetiségi Fotótárban tettük közzé, (www.vmmuzeum.hu)