Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Megyeri Anna: Egy olasz építési vállalkozó família Zala megyében, a dualizmus idején

Egy olasz építési vállalkozó família Zala megyében, a dualizmus idején Megyeri Anna A hazánk területén letelepedő idegen anyanyelvű, etnikumú vállalkozók jelentős szerepet játszottak gazdaságunk fejlődésében, tanultságuknak köszönhetően fontos kultúraközvetítő szerepet játszottak. 2006-ban láthattuk a Budapesti Történeti Múzeumban a „Györgyi-Giergl család három évszázada" című, ragyogó kiállítást. A szerteágazó alkotótevékenységei folytató művész-építész dinasztiához nem mérhető a Morandini család, sorsuk azonban tipikus példája annak a 19. századi vállalkozói magatartásnak és életformának, melynek párhuzamait már más építészekről, vállalkozókról készült monográfiákból, tanulmányokból ismerhetjük, mint az építész Neuschlosz családét,

1 vagy a Fejtő Ferenc életművéből ismerhető Fischcl család történetét, szerteágazó kapcsolatrendszerét Nagykanizsától Zágrábon át Fiúméig, melybe a Zala című lap terjesztése révén Zalaegerszeg is belefért. A hazánkba érkező idegenekről saját, Nagykanizsán letelepedett családjából származó tapasztalat érvényességével írta Fejtő Ferenc az Érzelmes utazás című, 1937-ben kiadott lírai kötetében: polgárosultak, „gyökértelenek voltak, de tele hajlandósággal és készséggel, hogy gyökeret eresszenek. Nemzetiségi hagyományaikról szívesen és fenntartás nélkül mondtak le. Magyarnak lenni annyit jelentett számukra, mint egy barátságos közösség tagjának lenni. A városka fejlődésének izgalmas tempójában, a liberális eszmék s gyakorlat mámorának gőzében elmosódtak a származási különbségek, s gyermekeik arca is, akárcsak az amerikai bevándorlók arca, az őslakók vonásait vette fel."

2 A Morandini család tagjai építőipari vállalkozók voltak, akik megyénk településein próbálták megvetni lábukat, eltartani népes családjukat, de ennél több is sikerült nekik: a helyi társadalom megbecsült, tiszteletben álló tagjaivá váltak. Érdeklődésem középpontjában a Zalaegerszegre került Morandini Tamás

3 személyisége és vállalkozása állt, hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy élete nagy részében szoros szálak fűzték a Csáktornyán és a mintegy két évtizedig Nagykanizsán élő rokonaihoz. A Morandini család első ismert férfi őse itáliai selyemtakács volt. Az ő gyermekei közül két fiú szerzett kőmüvesmesteri képesítést, s alapították meg építési vállalkozásaikat. Egy másik testvérük kőfaragó mesterséget tanult, ő a zalaegerszegi Morandini Tamás édesapja, Ferdinando Pietro Morandini (1839-1914), az édesanya Bertossi Marianne (1839-1915). A házaspár Gemona del Friuliban élt, itt született tizenegy gyermekük, akik közül öten érték meg a felnőtt kort. Két fiúk, valamint az egyik leány, Giacomina férje is az építőiparban dolgozott. Raffaelli Alajos cementöntő volt, Nagykanizsán telepedett le. Tamás egyik testvére, Aristobaldo (1878-1947) rövid ideig Zalaegerszegen dolgozott rajzolóként, Tamás segítőjeként, de később visszament Olaszországba, ahol építőmesterként talált megélhetést.

4 A legidősebb testvér, Bálint (Valentin), 1835-ben született. A családban csak Nonónak szólították a tekintélyes megjelenésű urat. A családi adatok szerint pályafutását Klagenfurtban kezdte, majd 1860-as években végleg Csáktornyán (Cakovec, Horvátország) telepedett le. 0 bírta a legjövedelmezőbb vállalkozást, így ő lett a legvagyonosabb, mégpedig az 1884ben felépült tégla- és cserépgyárának köszönhetően. Az üzem ábrázolása fennmaradt a 1 HALMOS K. 1991. 2 FEJTŐ F. 1989. 124. p. 3 Az előadás egy készülő, a Morandini család életét, a három építész munkásságát és társadalmi kapcsolatait bemutató, fotókkal gazdagon illusztrált mü anyagára épült. 4 A családi adatok és dokumentumok összegyűjtéséért köszönet illeti az unokát, dr. Schlemmer Tamást és az őt segítő családtagokat.