Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Papp Andrea: A nemzetiségek szerepe a rudabányai nagyüzemi vasércbányászat első időszakában (1880-1918)
illetően, de most megháromszorozódott, ahogyan a Horvátországból érkezők, míg a Csehországból jövők száma pedig meghétszereződött. Mindenekelőtt fontos megjegyezni a fenti adatokkal kapcsolatban - de a magyarországi megyékre vonatkozóan is -, további feladat a települések azonosítása, hiszen előfordulhatott elírás, vagy az adatok bediktálásakor elhallás is. A dobsinai bányászok egy nagyobb csoportja Rudabányán talált új hazára, amikor 1880ban elkezdődött a külszíni nagyüzemi vasércbányászat. A dobsinaiak a 20. századig megőrizték a középkorban magukkal hozott német nyelvüket. 6 Évszázadokig az anyaországtól és a többi német közösségtől is elszigetelve, elsősorban szláv (szlovák) környezetben éltek, az általuk beszélt német olyan sajátosan alakult, hogy később rajtuk kívül más nem, vagy csak igen nehezen értette meg. 7 A dobsinai németeket a környék magyar és szlovák lakói bulénereknek, ők maguk pedig városukat Buléniának nevezték. A dobsinaiak buléner elnevezésének eredete sem tisztázott. Talán a „buléner welcher" (melyik) szavakat használták velük kapcsolatban a cipszerek (szepességi németek, szászok), és így ragadt rájuk ez az elnevezés, figyelembe véve a korábban említett hangmódosulást (a w betű b-re változik). A dobsinai bányászok sok egyedi vonást mutató viselete, életmódja, kultúrája és hiedelemvilága szintén korán, már a 19. század közepén felkeltette a kutatók figyelmét, amikor még eredeti állapotban tanulmányozhatták mindezeket. A buléner bányászokkal kapcsolatos rudabányai köztudatban az a megállapítás élt, hogy mindenki buléner, aki Dobsináról jött. Lux Gyula felhívja a figyelmet arra, hogy a 19. század 30-as éveitől állnak rendelkezésre a lakosság anyanyelv és nemzetiségi megoszlására vonatkozó adatok. 8 A korábbi időszakra vonatkozóan névjegyzékek, anyakönyvek, városi jegyzőkönyvek, bányakönyvek és adólisták alapján lehet kimutatást készíteni, azon feltételezés alapján, hogy egy német név tulajdonosa német, egy magyar név tulajdonosa magyar. 9 Lux Gyula tanulmánya rámutat arra, hogy a 17. században a lakosság túlnyomó része 83,9%-a német nevü volt, a szláv nevek 10%-ot sem értek el. Az 5%-nyi latin-görög név valószínűleg annak eredménye, hogy divattá vált a német egyetemre járók között a latinosítás, tehát ezeket is a németekhez számítja 10 . A régebben betelepülő szlovákok viszont második generációban elnémetesedtek, majd a 20. században az itt élő németek elszlovákosodtak és elmagyarosodtak." A demográfiai adatok, és a mögöttük meghúzódó, évszázadok alatt lejátszódó népmozgások (betelepítések, spontán bevándorlás stb.) rajzolják meg a nemzetiségi viszonyokat. Generációkon keresztül kell végigkövetni, hogyan alakult a dobsinai németek keveredése, milyen arányban ment végbe. Nevében és nyelvében hány generáción át őrizték meg nemzetiségüket. A tárgyalt időszakban tehát a németeken kívül (speciális nevükön bulénerek), szlovákok és magyarok is érkezhettek Rudabányára. A Rudabányára áttelepült dobsinai bányászok jelentős szerepet játszottak a nagyüzemi vasércbányászat megindulásában majd továbbvitelében. A település lélekszáma ekkor 655 fő volt gondoskodni kellett szakképzett munkaerőről, amit elsősorban toborzással valósítottak 6 Nyelvészeti, néprajzi és kultúrtörténeti adatok szerint a dobsinai német nép a Rajna folyásának középsörészéröl, az Érchegység nyugati vidékéről, valamint Stájerországból érkező német népcsoportok keveredése folytán keletkezett. LUX GY., 2003. [1938.] 103. p. 7 Hangzásbeli eltérések az irodalmi német nyelvtől ei ai hangzású, az ii i-nek felel meg, a w b-re, b pedig p-re változik. Gömör és Borsod vármegyék bányászati és kohászati monográfiája. 1907. 74. p. 8 Uo. 9 Uo. 10 LUX GY. 1935. 1066. p.. 11 Uo.
