Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Székelyné Kőrösi Ilona: Migráció a Duna-Tisza közén. Kerekegyháza. Egy soknemzetiségű település létrejötte a 19. században
mérnök elkészítette a község szabályos téglalap alakú tervrajzát és még abban az évben megépült az első ház: a Kecskemétről kiköltözött Kanász Szabó János háza, amelyen 1907 szeptemberében, az alapítás 50. évfordulóján emléktáblát helyeztek el. 5 Két év alatt több mint 200 telket adtak el, 1860-ban elöljáróságot kezdtek szervezni, 1861-ben fölépült az iskola, majd a községháza. A megalakulást és a Jászárokszállástól való elszakadást 1862-ben mondták ki. Ekkor kb. 2000 fö volt a község lakossága, és a korábban legelőnek használt területekből több mint 10 000 holdat vettek müvelés alá. Az új településen egy 1861/62-es összeírás szerint 467 lakos Kerekegyházán él és dolgozik, de ott nem birtokos (vagy nem ott birtokos, összesen 30% birtokos valahol). Közülük kerültek ki a napszámosok, cselédek, kertészek. A teljes lakosság közel 12%-a volt iparos és kereskedő. 1861-ben már van orvos, bába, tanító. Mint már utaltunk rá, Kerekegyháza lett az első faluvá önállósodott jász puszta, miközben más puszták hiába kérték a községgé nyilvánítást. Ez annak köszönhető, hogy megfelelt a községgé alakulás két alapvető feltételének: 1. volt elegendő adóalapja a letelepedett tehetős embereknek köszönhetően és 2. rövid idő alatt lett községmagja középületekkel. A parcellázással Kerekegyháza felé is megnyílt a jász expanzió lehetősége - ám a jászkunsági gazdák nem éltek vele a várt mértékben. Jászárokszállásról csak 22 család költözött le, a Kiskunságból (Fülöpszállás, Kunszentmiklós és a többi puszta összesen) összesen 17 család. Ennek többek között az volt az oka, hogy a 19. század közepén a gyenge homokos talajú területeket még nem értékelték sokra, a jászok idegenkedtek töle. Hogy a sívó homokon is lehet magas szintű gazdálkodást folytatni, az később beigazolódott: az itt letelepedők kénytelenek voltak új kultúrákat teremteni, újításokat alkalmazni, és mivel sokfelől jöttek, egymástól is sokat tanultak. Ha a fent említett birtokos településekről csupán ennyien költöztek Kerekegyházára, honnan érkezett és milyen összetételű volt a teljes lakosság? Mivel érdemelte ki a Duna-Tisza közén a Kukália nevet? Az adófizetők 1865-ös összeírásában erre pontos választ kapunk. A dokumentum adatait közzétette Szabó László, 16 ennek alapján a fö kibocsátó helyek a következők: Kecskemét: 100 család, Pest megye: 146 család, Fejér megye: 16 család, az ország egyéb részeiből 7 család, Trencsén megye: 25 család, Árva megye: 5 család, Morvaország: 8 család, Szilézia: 13 család, Csehország: 9 család, Lengyelország: 1 család, Galícia: 3 család. Az összes családok 28,57%-a Kecskemétről, 34,27%-a Pest megyéből érkezett. A lakosság kb. 20-25%-a egyáltalán nem tudott magyarul, ezek többsége szláv anyanyelvű volt. Szlovák anyanyelvűek nemcsak északról, hanem 15 Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1907. 201. p. A házról fotót is közöl. Ld. még: KEREKEGYHÁZA 50. 1907. 16 SZABÓ L. 1990. 27-28. pp. Hivatkozik a Kerekegyházára jó forrásadottságokkal rendelkező Szolnok Megyei Levéltár iratanyagára: SZML. Jászkun Kerület Alkapitányi Elnöki Iratok 2863-1866. I. 13. sz. Jászkerekegyháza község lakosainak öszveírása 1865ik évben. A belterületen összeírtak esetében 85 kibocsátó település azonosítható. Jászkun Kerület: Árokszállás, Fülöpszállás, Lajosmizse, Karajenő, Bene, Kunszentmiklós, Jászdózsa. Pest megye: Vacsi puszta, Bércei, Dabas, Örkény, Bénye, Gyón, Némedi, Vecsés, Üllő, Cegléd, Hártyán, Újhartyán, Taksony, Solt, Nagykőrös, Soroksár, Hernádpuszta, Pomáz, Gyömrő, Hantház, Irsa, Buda, Bicske, Szecső, Monor, Szele, Bugyi, Alpár, Pótharaszti, Haraszti, Tatárszentgyörgy, Vadas puszta, Pest, Zsámbék, Baracs puszta, Kakuts, Izsák, Köncsög, Adacs. Fejér megye: Perkáta, Dánszentmiklós, Adony. Doboz, Rácalmás, Aba. Árva megye: Pokol, Jaszenitza, Jablonka, hely nélkül. Trencsén megye: Viszoka, Terhova, Turzovka, Koralonitz. Szilézia: Tosnovitz, Schota, Moravka, Lumm, Lehota, Nosovitz, Prazsma, Öreghámor. Morvaország: Lilia, Sztarics, Zselinkovitz, Stein, hely nélkül. Csehország: Kalóz, Krozinura, Kadlova, Zsormanitz, Újváros, Königgrätz, hely nélkül. Galícia: Millonka. Lengyelország: hely nélkül. Egyéb: Nyék (Hont megye), Törökszentmiklós (Heves megye), Szolnok, Csongrád. Szerepel még Kecskemét, és ismeretlen a származási hely 30 fő belterületi lakos esetében. A külterületi lakosok esetében 14 kibocsátó hely állapítható meg: Kecskemét, Jászárokszállás, a Jászkun Kerületből Lajosmizse és Kunszentmiklós, Pest megyéből Adacs, Kiskőrös, Solt, Tatárszentgyörgy, Gyón, Baracs, Ráckeve, Fejér megyéből Perkáta; valamint Morvaország és Szilézia.
