Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Székelyné Kőrösi Ilona: Migráció a Duna-Tisza közén. Kerekegyháza. Egy soknemzetiségű település létrejötte a 19. században

szállás, Bocsa, Tázlár (Prónayfalva), Ladánybene, Pusztaszer, Öttömös, Pusztamérges, Jászkarajenő, Kerekegyháza, Kocsér, Jászszentlászló, Lajosmizse. A Duna-Tisza közi tanyaközségek benépesítésében kiemelkedő szerepe volt a szegedieknek. A települések és a népességmozgás szempontjából egyaránt fontos jelenségre a szegedi nagytáj kiemelkedő néprajztudósa, Bálint Sándor hívta fel a figyelmet. A több szakaszban zajló szegedi kirajzás 1879 utáni időszaka a legizgalmasabb számunkra, mert ettől kezdve több évtizeden keresztül jelentős a szegediek terjeszkedése a halasi, szabadkai, majsai homokon, északabbra pedig a tázlári és bócsai hajdani úri birtokokon. A szegedi nagy árvíz után a halasi határból és szomszédságából önállósult tanyaközségek közül Balotaszállást, Zsanát, Eresztőt, Harkakötönyt nagyrészt Szeged-alsóvárosi és alsótanyai származásúak népesítették be. A Kiskunmajsa határához tartozó Kömpöc puszta első bérlői a Pallavicini uradalom telepéről távozni kényszerülő, szegedi származású dohánykertészek voltak. Szeged és Mórahalom úttörő telepeseinek nevéhez kötődik Csólyospálos történetének kezdete, és a szegedi táj - Balástya, Kistelek, Csengéié - szeg^ényparasztsága adta Jászszentlászló tanyaközség első lakóinak kb. egyharmadát. Szegedieknek köszönhető a szanki puszta településsé alakítása is. Szegedi és szegedi gyökerű családok - mindszentiek, tömörkényiek, kistelekiek, szankiak, sándorfalviak vették birtokukba az 1880-1900 között parcellázott tázlári homokpusztaságot - az egykori Beniczky-birtokot - és szerepük volt Bocsa benépesítésében is. A Duna-Tisza köze tipikus tanyaközségei közé tartozott az 1901-ben önálló községgé vált Orgovány, amelynek lakói a két folyó közének legkülönbözőbb helyeiről érkeztek, többségükben azonban Orgovány-Izsák-Kecskemét-Félegyháza-Vadkert térségéből.

7 Az 1896ban parcellázott szabadjakabszállási pusztán a 20. század elejére Jakabszállás néven önállóvá vált és virágzó mezőgazdasági kultúrát teremtettek az új honfoglalók. Erdei Ferenc 1937-ben Jakabszállásról írt sorai a többi település születését is jellemzik: „Nehéz esztendőket éltek át ...s a legtöbb megátkozta azt a napot, amelyen elhagyta meleg falusi közösségét. Ma már a szőlő- és gyümölcstermelés tűrhetőbbé)teszi a helyzetüket s sokan gyarapodnak is, a kezdeteik azonban kibeszélhetetlenül súlyosak voltak."

8 A Duna-Tisza köze észak-déli irányú belső migrációjában jelentős szerepe volt a jászkunsági területek lakosságának. Jász. expanziónak nevezzük - elsősorban Szabó László kutatásai alapján - azt a kirajzási folyamatot, amelynek során a jászsági, kunsági középrétegek új lehetőségeket kerestek a felemelkedéshez, az új helyekre pénzzel, ingó vagyonnal, jószágokkal érkeztek, a családi gazdaság megszokott rendszerével és üzemszervezetével vették birtokba az új földeket és rövidesen új lakóhelyük meghatározóivá váltak.

9 Csak a jobb minőségű földeket vették közvetlenül birtokba, mint például Lajos és Mizse, Kocsér, Kara, Jenő. A gyengébb földekre - ilyen

1 volt Páka, Bene, Szentlászló, Kerekegyháza - kevesebben költöztek le, inkább eladással, további parcellázással hasznosították ezeket a területeket. Az egykori jász puszta, Kerekegyháza - amelyről az alábbiakban részletesebben is szó lesz nem tekinthető jász kirajzásnak, bár létrehozásában részt vettek jász települések és gazdálkodásuk, szemléletük is érzékelhető volt egy ideig az új település életében. A települési változások között meg kell említeni a Kalocsa határában létrejött új pusztai községeket, amelyek közül Homokmégy és Szakmar az 1890-es években, Öregcsertő és 5 BÁLINT S. 1974. Részben Bálint S. nyomán folytatta kutatásait dr. Juhász Antal. Irányításával 1989-től a DunaTisza köze települési és migrációs kérdéscinek kutatására létrejött migrációs munkacsoport több éven keresztül végzett „mélyfúrásokat" családtörténetek, anyakönyvi adatok feldolgozásával. Ld. még JUHASZ A. 2005. 6 Jászszentlászló betelepítéséről: SZŰCS J. 1997. 7 Orgovány benépesítéséről: SZÉKELYNÉ KÖRÖSI I. 1997. 8 SZÉKELYNÉ KÖRÖSI I. 1990. 93. p. 9 SZABÓ L. 1990. 21. p., BACI G. 1997.