Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tóth G. Péter: Szemfényvesztő idegenek a 17-18. századi Magyarországon

megítélés alatt maradt a varázslás, kincsásás, pénznézés kategóriája, mivel az a sírok illetéktelen feltárásával, a halottak, holttestek meggyalázásával, emberi csontok mágikus tevékenységre való felhasználásával járhatott együtt. Ezt pedig épp a medikalizáció szemléletváltoztató hatásai miatt tiltották. A közegészségügyi észérvekkel, a járványoktól való konkrét és transzcendens félelmekkel, illetve morális alapon egyaránt indokolhatták a szigorú megítélést. A harmadik ok a tiltó rendeletek kétarcúságában volt. Az Erdélyben és Magyarországon kiadott parancsolatok - az általános jellegűek ugyanúgy, mint az egyéni ügyekben kiadott hasonló intézkedések —, nem tiltották meg a boszorkányperek tárgyalását, nem mondták ki, hogy a boszorkányság nem bűncselekmény. Ahogy azt Kiss András jogtörténész megállapította, a központi hatalom a kor társadalmának vallási szemléletével szemben nem mondhatta ki, hogy nincs ördög, hogy a világban nincs jelen a Gonosz, következésképp a vele szövetkező boszorkány sem létezik.

73 A boszorkányság és a varázslás teológiai és jogi kategóriái ezekben a rendeletekben is szerepeltek, sőt azt továbbra is az Isten ellen elkövetett bűnök közé sorolták. Hogy mégis mi volt az, amit biztosan állíthattak ezek a rendeletek az üldözést tiltó uralkodói kezdeményezés alátámasztására? Lényegében az, hogy azért nem lehet ezeket az ügyeket a bíróság előtt tárgyalni, mert az állítások helyességét a rendelkezésre álló bírósági eszközökkel - vagyis a kor követelményének megfelelően tudományos módon nem lehetett bizonyítani. Mária Terézia végülis ezekkel a lépésekkel a boszorkányságot csak a bíróságokról seprűzte ki, az erkölcs nyilvános színpadairól nem állt szándékában száműzni azt. Sőt, ha a mindenféle babonák, káros hiedelmek, a társadalom egészségére ártalmas rossz gyógyító praktikák, kuruzslások vagy az istenkáromlás, káromkodás ellen meghirdetett rendeleteit - összefoglalóan a babonaság elleni harcát - nézzük, Mária Terézia, de még II. József is erőteljesen küzdött a birodalmát sötét színben feltüntető skandalumok ellen. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy hosszú időnek - körülbelül két emberöltőnek -, kellett eltelnie ahhoz, hogy a társadalom végleg leszokjon arról, hogy a boszorkányság vádjait, boszorkányozó rágalmait végleg ne vigye a bíróságokra, a társadalmi együttélés normáinak megszegését ne boszorkányságvádakkal magyarázza, rendezze. (1. és 2. térkép) 73 KISS A. 2004. 19. p.