Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Forró Katalin: Vác etnikai képe a 18. században a Fehérek Temploma kriptafeltárásának tükrében

A fejfedők esetében nem lehet ilyen éles határt vonni a magyar és a német polgárok öltözködési szokásaiban. Magyaros viseletben temették el Kis Istvánt (9. sz. koporsó) és Mészáros Mártont (184. sz. koporsó) is. Az utóbbi azonban nyugati stílusú háromszögletű kalapot viselt a magyaros dolmányhoz, míg az előbbi bársonyból készült süveget. A háromszögletű kalap a katonai egyenruhából vált a barokk korban népszerű polgári viseletté előbb Nyugat-Európában, majd - mint ahogyan a váci példa is mutatja - hazánkban is. A legáltalánosabb férfi halotti fejfedő azonban mégsem ez volt. Nemzetiségtől függetlenül megjelenik a viselet kiegészítőjeként a kötött hálósapka. Ezt viselte többek között a német Prettenhoffer János és a magyar Nigrovits József is. A 18. századi Vác etnikai képe a Fehérek temploma alatti egykori domonkos kriptafeltárást követően árnyaltabbá vált. Alig száz évvel a török kiűzését és a város újratelepülésétújratelepítését követően még nem olvadt össze a népesség. A német telepesek esetében megmaradt az etnikai különállás, amely nemcsak a közigazgatásban, a nyelvhasználatban mutatható ki, de a viseletben is megőrződött. A vegyes házasságok sem vezettek ebben az esetben egyértelműen elmagyarosodáshoz. A szláv népesség azonban a falvakkal ellentétben itt magyarrá vált. Az elmagyarosodás folyamatát segíthette, hogy nem nagyobb számban, ugyanazon település/ek/ről, szervezetten telepítették be őket, s a városban otthonra lelt családok nem alkottak egységes, meghatározó tömböt a városon belül. Az előkerült viseleti darabok is alátámasztják az írott forrásokból levonható következtetést, mely szerint a szláv nevű váciakat a magyar nemzetiségűek között találhatjuk meg. (1-4. képek) /. kép Grenbart Terézia német feliratú, festett koporsója