Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Balpataki Katalin: Egy „szocialista település", Százhalombatta az 1950-es évek forrásaiban

Október 31-én az új kormány rendelete szerint a téglagyárban munkástanácsot választottak, melynek elnöke, távollétében szintén Sefcsik István lett. Mint elnök a budapesti Téglagyári Egyesülés Igazgatóságának gyűlésére utazott, ahol szó esett a bérek rendezéséről, az adminisztráció csökkentéséről és a gyárak újra munkába állásáról. A téglagyárak központi munkástanácsának elnökségi választásakor Sefcsik István neve is felmerült, azonban a választás megkezdése előtt elutasította a jelölését.

28 Október 31-én Moszkvában a SZKP vezetősége a forradalom leverése mellett döntött, ennek következményeként már november elsején a tököli orosz laktanyából egy járőröző egység átkelt a Dunán, és magyar katonákat fogságba ejtve tértek vissza. Találkoztak helyi nemzetőrökkel is, akik közt szerb származásúak is voltak, így nyelvismeretük megmentette őket, csupán fegyverüket kellett átadniuk. A Nemzeti Bizottság két aktív tagja, Sefcsik István és Maráczi Lajos a közigazgatási helyzet normalizálása érdekében egy beadványt fogalmaztak és küldtek cl a Budai Járási Tanácshoz, melyben Lenkei Bertalan egykori tanácselnök hivatalába való visszahelyezését kérik. November 2-án újabb orosz járőr kelt át a Dunán és kétéltű járműveikkel végighaladtak a falun, a téglagyár fölé telepített légvédelmi ütegek célzó berendezéseit tették használhatatlanná, majd visszavonultak. A következő napokban a Nemzeti Bizottmány újra a mezőgazdasági munkálatokkal foglalkozott. Az „elmúlt" rendszer vezető beosztású alkalmazottjai jövőjüket féltve próbáltak informálódni. Felmerült egyes „közutálatnak" örvendő személyek (agronómus, iskolaigazgató stb.) leváltása, azonban a Bizottmány nem érezte magát felhatalmazva ilyen volumenű döntések meghozatalára. A napok óta érezhető katonai jelenlét a november 4-i Budapest elleni támadásban bontakozott ki. Az események alakulásáról szintén a rádió adásából értesültek, a lakosság azonban bízott az ellenállás erősségében. A Nemzeti Bizottmány nevében újabb memorandumokat olvastak be a hangosbemondóba, miszerint nem ismerik el a Kádár-kormányt, szabad választásokat követelnek stb. A környező településekről ellenállásra felszólító telefonok, üzenetek érkeztek Százhalombattára, azonban a Bizottmány minden konfliktust kerülve elutasította azokat. November közepére az addig háttérbe húzódó pártfunkcionáriusok újra megjelentek hivatalukban. A községi tanács és a Nemzeti Bizottmány november 24-én összevont ülést tartott, amelyet Scfcsik István vezetett le, javaslatokat téve a tanácselnök személye és a termelőszövetkezetek ügyében.

29 A Nemzeti Bizottmány megszüntetéséről ekkor még nem esett szó. (7. a-b kép) A községi tanács 1956. november 26-án kezdte meg ismét működését. A végrehajtó bizottság tagjai Maráczi Lajos kivételével ugyanazon személyek maradtak akik a forradalom előtt voltak. A december 1-jei tanácsülés napirendjében Lenkei Bertalan elnöki pozíciójában való megerősítése, illetve a kormányhatározatnak megfelelően a Nemzeti Bizottmány működésének megszüntetése szerepelt.

30 (8. a-b kép) Sefcsik István mint elnök december 2-ára falugyűlést hívott össze, ahol beszámolt munkájáról és megköszönve a felé irányuló bizalmat a Nemzeti Bizottmányt feloszlatta. A gyűlés után plakátok jelentek meg a faluban a következő szöveggel: „A Párt Rákosival tárgyal, a Párt mészárolja testvéreinket, a Párt a nyomor szülőanyja, a Párt hivta be az oroszokat. (...) Az nem volt megállapítható a nyomozás során, hogy ezt a plakátot terhelt irta volna."

31 28 SEFCSIK I. 1992. 13. p. 29 A tanács és bizottmány összevont ülésének jegyzökönyve. 1956. november 24. PML. XV. 24. 13. d 30 Tanácsülési Jegyzőkönyv 1956. december 1. - PML XV. 24. 13. d. 31 Vádirat PML. XV. 24. 13. d.