Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Nagy Imre mártír miniszterelnök relikviái a Magyar Nemzeti Múzeumban. 2006. (Bohátka Zsófia)

Nagy Imre mártír miniszterelnök relikviái a Magyar Nemzeti Múzeumban A bevezetőt írta és a katalógust szerkesztette: Balahó Zoltán Magyar Nemzeti Múzeum, 2006 Bohátka Zsófia A Magyar Nemzeti Múzeum, mint a kultúra egyik meghatározó kiadója különösnek, de legalább is ritkának mondható kiadvánnyal emlékezett meg az 1956-os magyar forradalomról: a forradalom, söt Magyarország 20. századi történetének emblematikus személyisége, Nagy Imre múzeumba került emlékanyagát tárta a társadalom érdeklődő része, illetve a korszak kutatói elé. Különösnek azért tarthatjuk, mert a múzeumok katalógust általában egy nagyszabású kiállításhoz készítenek, mintegy „megmerevítve", állandóvá téve a múlandó eseményt, másrészt gyüjteménykatalógusokat jelentetnek meg egy-egy múzeumi gyűjteményről, a nyilvántartásban is összetartozó tárgycsoportról. A Nagy Imre-relikviák azonban egy „kiállítás nélküli katalógusban" jelentek meg, amelyhez bátran odaképzelhetjük a kiállítási vitrineket és tárlókat is. Az cmlékanyag publikálása ugyanakkor a múzeumok őseredeti funkcióját idézi fel, mégpedig híres emberek, meghatározó politikusok relikviáinak gyűjtését, s ezzel a nemzeti emlékezet létrehozását és ébren tartását. A nemzeti emlékezet konstruálása feltűnik a katalógus címében is, hiszen Nagy Imrét „mártírnak" nevezi, hagyatékát pedig relikviáknak, vagyis az utókor által kultikus tisztelettel övezett tárgyaknak. A Nagy Imre-hagyatékot lánya adta el 1991-ben a Legújabbkori Történeti Múzeumnak, amely később beolvadt a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ezért különleges a katalógus abban az értelemben is, hogy visszafelé halad a gyűjtés folyamatában, a múzeum különféle gyűjteményeibe (6 főgyűjteménybe, vagyis Tárba, és 15 algyüjteménybe) került tárgyakat a kötet szerkesztője, Balahó Zoltán, a Történeti Tár Iratgyüjteményének munkatársa gyűjtötte újra össze az egyes gyűjtemények muzeológusainak segítségével, és a családtól vásárolt hagyatékot további dokumentumokkal egészítette ki. A kötet legfőbb értéke, a tárgyakról és dokumentumokról készült pontos adatsor, amit elsősorban a politika iránt érdeklődök, s főként a kutatók használják majd. A kötet muzeológiai és történeti rendezőelve: a gyűjtemény és a kronológia. A katalógus által megteremtett „virtuális kiállítás" leglátványosabb egysége az Egyedi Tárgyak Gyűjteményében őrzött személyes tárgyak csoportja. Az egyedi tárgyak a tulajdonképpeni relikviák, vagyis a neves emberek által (sokszor naponta) használt tárgyak, illetve emléktárgyaik. Nagy Imre esetében ezek a korszakot is megjelenítik, a koalíciós éveket, illetve az 50-es évek néven ismert, s éppen Nagy Imre politikai pályafutását és ennek tragikus végkifejletét jelentő 1948-tól 1958-ig tartó évtizedet. A tárgyak között, amelyek bármely akkori magyar családban előfordulhattak (főként, ha országos politikusok voltak a tagjai), olyan korabeli kultusztárgyak is felbukkannak, mint a Doxa óra {Kat. sz. 26.), gondoljunk csak a „Sose halunk meg" c. filmre, amelyben a kispolgár apa Doxa órával engedi útjára s avatja férfivá tizenéves fiát. Nagy Imre Doxája azonban a tárgyleírás szerint ugyanolyan személyes történetet hordozhat, mint a filmbeli hősé, hiszen leánya elmondása szerint az Aranycsapat tagjaitól kapta. Nagy Imre márkás órák iránti vonzódását, illetve az időt, mint politikai tényezőt „mutatja" a két további, szintén svájci ébresztőóra {Kat. sz. 24-25.). A relikviák jó részét a korszak emblematikus, a politikai giccshez tartozó emléktárgyai teszik ki, melyeket a lelkes dolgozók küldtek kommunista vezetőiknek, de még ezek is hordoznak magukon túlmutató jelentéseket, gondoljunk csak arra, hogy a Terimpex külkereskedői elegáns olasz nyelvű (!) határidőnaplót adtak miniszterelnöküknek tervtejesítésük emlékére (Kat. sz. 45.), illetve, hogy éppen egy nevétől és sváb lakosaitól meg-