Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Sümegi György: 1956 képtárából - a forradalom képei

6. kép Kusztos Endre: A Sztálin szobor ledöntése zonyosan hiteles az összehasonlítása is. ,,'56-ban sokkal szörnyűbb volt a látvány. A rombolás is. Ott a háborúban meghalt emberek voltak, mintha csak aludtak volna a barikádon vagy az utcán elesve, de itt olyan széttaposottak voltak, mint egy madár kipréselve az úton".

11 A Képzőművészeti Gimnáziumba járó Kocsis Imre október 24-én friss élményeiből festette Címertépők című festményét. „Több helyen is láttunk zászlóból címertépést. A látványból inspirálva készült október 24-én egy kompozícióm. Centrális kompozíció volt: középen a zászló, és a címert tépik kifelé. Festmény, rajta egy férfialak kitámasztott lábakkal tartja a zászlót"

12 - vallotta Kocsis, aki később egész mü-sorozatban dolgozta föl élményeit. (7. kép) Baranyay András is az átélt, meghatározó élmények hatására fogott rajztollat a kezébe. „Csütörtökön, 25-én, déltájban hallottuk, hogy valami lövöldözés volt a Parlamentnél. Akkor még megvolt a Kossuth híd, gyalog lehetett rajta menni. [...] A Kossuth tér sarkán (a mostani metróállomás helyén) deszkakerítés volt, ott volt egy metrófúró-torony. Odaértem, ahol a metróbejárat van most, ott rajzoltam az első rajzot. Elszórt cipők voltak, és egy leszakadt, furcsa, sárga kéz, mintha viaszból lett volna. Hevert a járdán. Antonioni-filmbcn szokott lenni ilyesmi. [...] Az Országház falánál emberek üldögéltek. Először az volt az érzésem, hogy élnek. De le voltak lőve, már nem éltek. [...] Egy tányérsapkás, kezében puskát tartó figura úgy nézett ki, mintha csak szunyókálna. [...] A második rajzot ekkor, délután 11 KUSZTOS E. 2006. 101. p. 12 SÜMEGI GY. 2004. 192-196.