Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Rainer M. János: Az 1956-os forradalom történetírása Magyarországon 1989 után
radalomról szóló kitűnő Nagyon rövid bevezetésében^ néhány alapvető kérdésre próbált válaszolni anélkül, hogy túlságosan mélyen elmerült volna a részletekben. Miért is tört ki a forradalom - kérdezte Doyle, s ennek nyomán megkérdezhetnénk: miért Magyarországon tört ki forradalom (vagy bármi) 1956-ban -, olyan esemény, amelynek része az előző rendszer hirtelen és radikális összeomlása? A sztálini rendszer mindenütt nagyon hasonló struktúrákat hozott létre a második világháború után a Szovjetuniótól nyugatra. Sztálin halálát mindenütt valamelyes enyhülés követte. A szovjet párt XX. kongresszusa mindenütt felerősítette a kritikai hangokat mind a pártértelmiségben, mind a pártvezetésben, s többékevésbé mindenütt érzékelhető volt a légkör váltása az egész társadalom számára. Ez a kérdés mindenekelőtt az összehasonlító kutatások fontosságára hívja fel a figyelmet. A következő kérdés: ha forradalom volt, minek vetett véget? A klasszikus rendszemek (Kornai János nevezi így a sztálini modellt 4 ) nem egyedül a magyar események vetettek véget, s nem is ért véget voltaképpen 1956-ban - ha egyáltalán. Másfelől: mit kezdett el? A reformok útján való elmozdulás a klasszikus (sztálini) rendszertől már 1953-tól megindult, s magában a Szovjetunióban is előrehaladt októberre. Talán a rendszerváltásokat kezdte el, 1989-et? Nemrég a lengyel Szolidaritás független szakszervezeti mozgalom megalakulásának 25. évfordulója pontosan ugyanezen történeti szerep igényének jegyében zajlott le. Eszerint az 1980. augusztusi gdanski megállapodások jelentették az első dominót. 1956 magyar forradalma túlságosan rövidnek bizonyult még ahhoz is, hogy legalább a programok alapján valami koherens képet fessünk arról, mit akart elkezdeni a magyar társadalom 1956ban. De mennyire eltúlzott is a magyar '56-ot a francia 1789-hez hasonlítani, gondolhatnánk e kérdéseken töprengve kedvcszegetten. Doyle utolsó kérdése azonban új impulzust adhat. Hol is tart ma a francia forradalomról szóló diskurzus, kérdezte, s először is megállapította, hogy az bizony eléggé élénk, több mint kétszáz év elteltével is. Ami a magunk forradalmát illeti, a legkevesebb, amit leszögezhetünk, hogy az is igen élénk, igaz, csak fél évszázad távlatából. De milyen hasonló magyar eseményről beszéltek/beszélnek ennyit világszerte (mert a magyar forradalommal most az egész világon foglalkoznak majd, Japántól LatinAmerikáig)? Alighanem egyikről sem. Vagyis a legfontosabb kérdés: milyen forradalom is volt ez a magyar - mi magyarázza ezt a különös érdeklődést? A magyar forradalom megfelel a politikai forradalom definíciójának - lerombolt egy politikai rendszert, ha nem is tartósan. Ami újat állított helyébe, az kialakulatlan maradt, majd kezdeteit is eltaposta a szovjet intervenció, illetve a restauráció. Sikertelensége ellenére is nagyhatású esemény - s ezt, azt hiszem, éppen rövid lefolyásának és a koncentrált figyelemnek köszönheti. Az 1956-os Budapest a médiakorszak nyitányát jelzi. Még nem ért össze az élő hang és kép, de már majdnem. A hirtelen távolivá és megközelíthetetlenné vált, a vasfüggöny mögé zárt kis országban egy 19. századi jegyeket viselő politikai forradalom zajlik le, klasszikus szereplőkkel és klasszikus tartalmakkal. Rövid lefolyása, példátlan sikere (néhány napig a történteket úgy is lehetett interpretálni, hogy a magyar felkelés meghátrálásra késztette a Szovjetuniót), majd bukása a legkülönfélébb magyarázatok számára hagyott tért. A magyar forradalom örökre nyitott történet marad, ezért mindenki megtalálhatta benne saját világképének való igazolását. Valóban egyszerre szemlélhető antitotalitárius forradalomként, kísérletként új típusú, önigazgató szocializmus felépítésére, vagy egyszerűen a mindenfajta zsarnokság elleni lázadásként, nemzeti szabadságharcként. Hatásai - akár azt nézzük, minek vetett véget, akár azt, mit kezdett - késleltetettek és korlátozottak. 1956 a szovjet rendszer kelet-közép-európai változataiban zajló társadalmi 3 DOYLE, W. 2001. 4 KORNAI J. 1993.
