Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Historia Carpatica. A kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum Évkönyve (Luby Viktor)

História Carpatica Zborník Vychodoslovenského múzea v Kosiciach. Vychodoslovenské múzeum Kosice, 36/2005. Szerk.: Gasaj^Dárius. 146 p. (A kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum Evkönyve 36. [2005]) Luby Viktor A Kelet-Közép-Európai régió egyik legrégibb és legrangosabb múzeuma, a kassai (KeletSzlovákiai Múzeum) Vychodoslovenské múzeum tudományos publikációival is a muzeológia élvonalába tartozik, hiszen évkönyve a 36. évfolyamába ért 2005-ben. A múzeum a történeti Magyarország egyik legnevesebb kulturális intézménye, a kassai Felsőmagyarországi Múzeum jogutódja, amely hivatalosan 1903-ban alakult meg a fővárosból kiküldött miniszteri biztos, a régész Mihalik József támogatásával (ekkor volt egyébként Kassán az ún. Rákóczi ereklyekiállítás is, amely országos kulturális és politikai esemény lett), de már előbb, 1872-ben megkezdte működését a Felsőmagyarországi Múzeum Egylet égisze alatt. A polgári kezdeményezésből létrejött egyesület alapjait a Klimkovits testvérek, Béla és Gábor gyűjteményei alapozták meg. A kassai múzeum abban is egyedülálló, hogy ma is álló épületét 1899-ben emelték állami támogatással, kizárólag múzeumi célokra. A Kelet-Szlovákiai Múzeum Historica Carpatica c. évkönyvének első száma 1969-ben jelent meg, s első szerkesztője a múzeum akkori igazgatója, Ladislav Olexa volt. Az évkönyv a negyedik évtizedben, Robert Pollák múzeumigazgató főszerkesztése alatt is megtartotta eredeti célkitűzését, amelyet már latin címe is sugall: a kelet-szlovákiai régió, a Kárpátok térsége történeti jellegű kutatásainak kíván teret adni, profilja azóta is a régészet, numizmatika, néprajz, helytörténet, ipartörténet és muzeológia. A Historica Carpatica legújabb kötete, korábbi hagyományai alapján két részre bontható, az elsőben tanulmányok, a másodikban forrásközlések, adattárak jelennek meg. A legelső tanulmány Jozef Duchon muzeológus, építész és helytörténész tollából származik, aki részletesen bemutatja a kassai erődítményrendszer három eddig ismert Zsigmond-kori szakaszát. A szerző a téma szakértője, hiszen hosszú ideje foglalkozik a kassai városerőd történetével, eddig azonban főként a kora újkori időszak érdekelte. Módszere, hogy a régészeti feltárások eredményeit levéltári források tükrében vizsgálja. Tanulmányában leírja, hogy miként kezdődött Kassa Árpád-kori falainak megerősítése az 1380-as években, s az építkezések befejezését az 1430-as évekre datálja. A kassai erődrendszer korszerűsítésének főfelügyelőjeként - miként a korabeli városoknál általában - Ozorai Pipot nevezi meg. A kassai városeröd törökkori kiépítésének kutatásakor Jozef Duchon a Magyar Országos Levéltár Magyar Kamarai Levéltárában, a dikális összeírások között (MOL E 158, B 918) megtalálta Belgiojoso gróf felső-magyarországi főkapitány 1603-1604. évi német nyelvű jelentését, amely a korabeli erődrendszer, a kassai topográfia és társadalom elsőrangú forrása. Jakob Barbiano főkapitány Relatioját a közeljövőben kétnyelvű, német-szlovák forráskiadásban kívánja megjelentetni. Ondrej R. Halaga, a kötet következő tanulmányának szerzője nem ismeretlen a magyarországi várostörténészek előtt, ő a szlovák történetírás doyenje. írása a megélénkülő ruszin kutatások bizonyítéka, tudjuk, napjainkban a ruszinság iránti tudományos érdeklődés a magyar kutatásra is jellemző. A szerző az 1995-ben, illetve 1997-ben az Újvidéken, illetve Belgrádban megjelent szerb-ruszin és ruszin-szerb szótárt vizsgálja nyelvtörténeti szempontból, hiszen a szerbiai ruszinság által beszélt nyelv egy korábbi állapotot tükröz. A mai ruszinok elődei, akiket a szerbek rusznyákoknak és oroszoknak is neveztek, 205 évvel ezelőtt