Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Alma Mater-Banská Stiavnica. A Selmecbányái Bányászati Múzeum Évkönyve 1. (Kőmíves Tibor)

Mária Terézia 1762. október 22-én írta alá az Academia Montanistica névre keresztelt, akadémiai rangra emelt felsőfokú tanintézet alapító okiratát, melyben megállapítja a bányászati tudományok oktatását, s az intézmény élére kinevezi Nicolaus Jaquine-t az akadémia professzorává. Jozef Vozár tanulmánya is áttekinti a Selmecbányái tanintézet alapítását, nagyobb hangsúlyt fektetve az intézet berendezkedésének körülményeire. Ivan Hrecko az akadémia tanszékeit veszi szemügyre. A tanszékek alapításának éveit, az oktatók és a professzorok személyét, származását és oktatói tevékenységét mutatja be. Az első évben a diákok algebrát, analízist, geometriát, trigonometriát, fizikát, mechanikát, hidraulikát, aerodinamikát és perspektívát hallgattak, tehát az alapvető teoretikai tantárgyakat. A második évben a gyakorlati bányászat elsajátítása volt az alapvető feladat. A szerző utal a tanárok túlzott megterheltségére, ugyanis akár négy-öt egymástól teljesen távol álló tárgyat is oktattak, sőt gyakorlati feladatuk is volt, ennek részletezése viszont elmaradt. A tanulmány egyébként alapos és terjedelmes, talán éppen ez utóbbiért nem fért bele az oktatói tevékenység további vizsgálata. Az erdészeti oktatás 1808. január 5-én kezdődött az Erdészeti Tanintézet megalapításával, amit 1838-ban emeltek akadémiai rangra. Az akadémia története, alapításától az 1919-es költözéséig öt korszakra osztható. Minden korszakban részletesen közli az akadémia bővítését, szervezeti formájának átalakulását, nevének változását, illetve az összes tanszék nevét és professzorait. Liselotte Jontes német nyelvű írása az 1840-es évek nemzetiségi ellentéteinek fokozódását állapítja meg, ami a diákság körében is megfigyelhető. A forradalom következményeként 133 német diák elhagyja az akadémiát. Ez az eset arra késztette az udvart, hogy tisztán német nyelvű akadémiát hozzanak létre osztrák területen - Locbcnben 1849. január 23-án. Az 1849 novemberében elkezdődött előadásokon 48 diák közül 19-en korábban Selmecbányái diákok voltak. A tanulmányok közül kiemelendő Maria Celkovának, az akadémia épületeiről szóló írása. Eleinte az oktatók lakóhelyén folyt az oktatás, bár erről a szerző nem tesz említést. Celková a későbbi polgári lakóházak bérlését tartja fontosnak, mintegy kiemelve a polgárság és az egyetem „szimbiózisát." Az akadémia első megvásárolt épülete az ún. Krecsmáry-ház volt, ahol Nicolaus Jaquin tartott előadásokat. Később az épület kicsinek bizonyult, ezért a kémiai tanszéket átköltöztették a Belházy-házba. A 19. század folyamán a tanszékek további bővülésével és az erdészeti oktatás megindulásával további házak bérlése vált szükségessé. Egyre inkább nőtt az igény egy különálló épület iránt, amely helyet ad valamennyi tanszéknek. 1885-ben sikerült döntést hozni ez ügyben Farbaky István indítványa alapján. A terveket a besztercebányai Cserei Edvárd készítette, az alapkövet 1888-ban helyezték el, és az oktatás 1890-ben kezdődött. Az új palotában az erdészeti tanszékek kaptak helyet, a bányászati oktatás számára egy különálló épületet emeltek, amit 1900-ban adtak át. Muzeológiai szempontból a legfigyelemreméltóbb Magdalena Sombathyová írása, aki a Selmecbányái Szlovák Bányászati Múzeum egyes gyűjteményeit ismerteti. Bevezetésként a múzeum megalakításáról szól néhány szót, majd a bányászati segédeszközöket veszi szemügyre. Az 1919-cs költözésnél az akadémia teljes vagyonát áthelyezték Sopronba, viszont a dokumentumok és tárgyak egy része Selmecbányán maradt, a múzeum alap gyűjteményéül szolgálva. A szerző leginkább az oktatás segédeszközeire, a modellekre helyezi a hangsúlyt. A különböző modelleket korszakolja, s kiemeli a legújabbakat, a szabályozó modelleket (Rittinger-féle rotációs zsilip; tavi, ütközős zsilip). A zsilipek nem csupán az átfolyó vizet szabályozták, hanem egy mechanikus kerék segítségével felhasználva a víz energiáját az ásványok szétdarabolására szolgáltak. Kisebb tárgyakat is bemutat, például laboratóriumi mérleget, különböző grafit tégelyeket, olaj, valamint akkumulátoros lámpákat a bányászatban használt mérőműszereket. A tárgyak és modellek leltári száma, illetve számozási rendszere eltér a Magyarországon használt leltári számozástól, nem tartalmazza ugyanis a leltározás évét, ezt egy külön hasábban közlik. A tanulmány nem