Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
VI. Könyv- és folyóiratszemle - Vanitatum vanitas. Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Peterdi Vera)
között, egyértelműen leteszi a voksát az erdélyi eredet mellett. A habán-szakértő Katona Imre szerint viszont a kétségtelen habán formai jegyeket mutató kancsó nem készülhetett Erdélyben, azt valószínűleg úgy hozhatták magukkal a Morvaországból 1621-23 között Erdélybe beköltöző habánok, akik között az ö adatai szerint a 17. századtól már üvegkészítésre specializálódott mesterek is voltak. 24 A tárgy helymegjelölése után tehát inkább kérdőjel kívánkozna. A manufakturális jellegű magyar üvegipar 18. századi virágkorát tárgyaló 4. fejezet egyik fő erőssége, hogy felhívja a figyelmet a huták vándorló jellegére, így időbeli helyszínváltásaira. A másik, hogy a hutaalapítások helyi gazdasági szempontú mozgatórugóit, a kamarai, udvari elképzelések és a gazdasági érdekek magyar sajátosságként jelentkező ellentmondásait, a huták kapacitását, anyagfelhasználását, helyi termékváltozatait, tömegigényt figyelembe vevő jellegét különösen alaposan tárja fel. Érdemes lett volna azonban megemlíteni, hogy a korábbi hutatípusok helyét egyre inkább átvevő főúri uradalmi huták létesítésének tulajdonosi érdekei között oly fontos szerepet játszó földjáradék-szerzés szempontjára, - amely miatt nem alkalmaztak tartósabb befektetéseket, - Mérci Gyula utalt először. 2-" 1 Az üvegkészítő központok térképen is ábrázolt négy nagy területi egységre bontása (Észak-Magyarország; Kelet-Magyarország; Erdély; Dunántúl és Délvidék) jól érzékelteti, hogy az Alföldön nem tudunk üveghutákról, s hogy a - földrajzilag több térséget is magukba foglaló - egységek sajátosságaik révén egymástól jól elkülönülő üveggyártó tömböket takarnak. 26 Az üveges centrumok általában megfelelően arányított leírásai között jelentőségéhez mérten kissé túl összefogottnak érzem a „Mátra nyugati és északi nyúlványai által képzett völgyekben" elhelyezkedő kis huták elemzését. Ahogy Veres László is írja, 27 csak a Kövicses-patak (ma Csörgő-patak) mentén négy huta keletkezett (érdemes lett volna ezeket a mai településnevekkel behatárolni), amelyek közül a legkorábban létesült üvegcsűr a pásztói apátságé volt. Egyrészt ennek kapcsán lehetett volna utalni arra, hogy az egyháznak újra megnőtt a szerepe az üvegipar fejlesztésében, másrészt arra, hogy az erről az 1741-től (és nem 1744-től!) működő hutáról készült, Kovács Béla által publikált rekonstrukciós ábrával szokták a szakirodalomban a 18. századi üveghuták szerkezetét illusztrálni (erre 6. kép Kancsó, 1615. Erdély Iparművészeti Múzeum, Budapest (Fotó: Kolozs Agnes) 24 BORSOS B. 92 .p.; VARGA V. 1989. 11. p.; Üvegmüvességünk 0133 2006. 42-43. pp.; KATONA 1. é.n. 66. p.. 108. p. (Ez utóbbi kötet nincs a meghivatkozottak között Veres László bibliográfiájában.) 25 ÉRI I. 1966. 173. p. 26 A nagyobb területegységek kijelölésével kétségtelenül előnyösebb a kulturális azonosságokat meghatározni. Azokon belül pedig - ahogy azt a szerző is teszi - az összes fellelhető, a sajátosságokat felvonultató azonosító pontot használni kell. 27 Üvegmüvességünk... 2006. 77. p.
