Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

V. Kárpát-medencei körkép - Halmágyi Pál: Nyíregyháza - Makó - Arad. Határokon átívelő munka Répásy Mihály 1848-as honvédtábornok emlékére

Nyíregyháza - Makó - Arad Határokon átívelő munka Répásy Mihály 1848-as honvédtábornok emlékére Halmágyi Pál Répásy Mihály 1800. január 26-án született a Szabolcs megyei Kemecsén. A nemes ifjú a testőrtiszti szolgálat után, 1848-ban már mint a 6. (Württemberg) huszárezred parancsnoka harcolt a pákozdi, majd a schwechati csatákban. Később a II. hadtest parancsnoka lett. Mint rangban legidősebb tábornok, a hadügyminiszterek távollétében többször ő vezette a minisztériumot. 1849. július 29-én Szegeden kolerában halt el. 2007. március 15-re készülve a szülőváros - a volt járási székhely - Kemecse polgármestere, haza akarja hozatni a helység nagy szülöttjét, s méltó emléket akar állítani a 48-as kemecsei hősöknek. Az emlékművön egy tábornok, 10 tiszt és 59 közhonvéd neve szerepel majd. 2006 februárjában a Nyíregyháza közelében fekvő kisváros megtette az első lépéseket e szép terv megvalósítása érdekében. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság hozzájárult a Nemzeti Sírkert részét képező - a szegedi belvárosi temetőben lévő - nyughely áthelyezéséhez Kemecsére. A munka 2006 őszén a képviselőtestület „Hősi Kegyeleti Parkot" kialakító határozatával és Répásy Mihály hamvainak hazahozatalát kimondó döntésével felgyorsult. A munkába bekapcsolódott a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Holló József főigazgató és Kedves Gyula múzeumigazgató-helyettes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága Történeti Osztálya, Bene János történész vezetésével. Az exhumálás megindulásával egy időben megkezdődött a 48-as hősi emlékmű tervezése, melyre a megbízást Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész nyerte el. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kemecsei hősi emlékművének avatásakor, Répásy Mihály tábornok újratemetésén nagyban emelné az ünnepség fényét, ha az aradi múzeumban őrzött kardja is megjelenhetne. E momentumra Kedves Gyula történész hívta fel a rendezők figyelmét. Bene János - a katonai hagyományok és emlékek kiváló őrzője és ápolója - azonnal felvette a kapcsolatot a makói múzeummal, hiszen nekünk régóta szoros és közeli kapcsolataink vannak az aradiakkal. Halmágyi Pál igazgató forró dróton értekezett Bognár Levente aradi alpolgármesterrel - aki nyitott már meg 48-as kiállítást a makói múzeumban - és ismét megértő fogadtatásra talált. Rövid időn belül megjött a válasz az aradi múzeumból is: Megvan a díszkard (övvel együtt) és várják a magyar kollegákat Aradra. A delegáció - Lipők Sándor kemecsei polgármester, Bene János és Halmágyi Pál muzeológusok - január 31-én, 9 órakor már az aradi városháza alpolgármesteri szobájában ültek. Bognár Levente alpolgármester kíséretében sétáltunk át az Arad Megyei Múzeumnak otthont adó impozáns Kultúrpalotába. Dr. Peter Hügel igazgatói irodájában már az asztalra kitéve várt bennünket a híres kard. Bene János szakértő szemmel nézte, vette kézbe, s húzta ki hüvelyéből a díszkardot. Nem mindennapi pillanat volt. Az igen konstruktív tárgyalást Kopcczny Zsuzsanna ottani régész és Endreffy Lajos aradi tanár barátunk fordította az aradi múzeum segítőkész munkatársainak. A nagyon jó hangulatban lefolyt megbeszélés után megszületett a jegyzőkönyv és az ügy elindult a bukaresti minisztériumi engedélyezés felé. (A cikk megírása után kaptuk a hírt, hogy a díszkardot március 13-án dr. Peter Hügel aradi múzeumigazgató és két kollégája elhozta Kemecsére, ahol a márciusi emlékkiállítás fő helyén volt látható 2007. március 31-ig.) (1-5. képek)