Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

IV. Kiállítások - Mód László: Céhek, iparosok, segédek. Mesterségek Szentesen. Kisipartörténeti állandó kiállítás a szentesi Koszta József Múzeumban

gette a várost, éppen ezért a tanács mindig is különös gondot fordított arra, hogy a fazekasok csak a kijelölt helyen folytassák mesterségüket. Az edények készítéséhez szükséges agyag bányászatát a putrihelyek használatához hasonlóan igen szigorúan szabályozták, ezért a nyersanyagot a korsósok az elöljáróság által kijelölt helyekről termelhették csak ki. A szentesi agyagiparosok az 1890-es években rendszeresen adták át árujukat ún. cserepes kofáknak, így teljes munkaidejüket a termelés fokozására fordíthatták. A közvetítő kereskedelemmel foglalkozó személyek Cibakházán, Kunszentmártonban, Tiszaalpáron és Tiszaföldváron éltek, portékájukat a Kiskunságban és a Tiszazugban értékesítették. A kiállításban elhelyezett képernyőn néprajzi film látható, amely Bcsc László szentesi fazekast mutatja be munkavégzés közben, aki 1926. augusztus l-jén született Szentesen. 1940. április l-jén került a Korsós sor 14. szám alá próbaidős inasjelöltként Berényi Lászlóhoz. Két év alatt elsajátította a mesterség minden csínját-bínját, a harmadik tanulóévet követően 1943. november 3-án vizsgát tett. A szabadulás után a mesterénél maradt segédként, a városi kertészet műhelyében is dolgozott, ahol virágcserepek készítésével foglalkozott. 1948-ban felhagyott a mesterséggel, bevonult a honvédségbe, ahonnan 47 évesen 1974ben őrnagyi rangban szerelt le. A Jókai utcában házat vásárolt magának, ahol fazekasműhelyt alakított ki, majd ismét munkához látott. Több évtizedes oktatói tevékenységének köszönhetően a szentesi feketekerámia egyre népszerűbbé válik, tanítványai közül jó néhányan egyéni stílust kialakítva viszik tovább a mesterüktől elsajátított technikai megoldásokat, motívumkészlctct. Hagyományápoló tevékenységéért 2005 februárjában megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. A korsós egyik legfontosabb munkaeszköze a lábbal hajtós korong, amelyen az edények megformálását végzi. Az agyagot gyúrópadon munkálja cl, a nyers termékek polcokon száradnak. A kemence tetején kiégetett termékek sorakoznak, színüket a redukciós égetésnek köszönhetik. /. kép: Korsósműhely