Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

IV. Kiállítások - Némedi Csaba: Egy '56-os kiállítás születése. A „Sorsfordító napok - A vízügyek és Esztergom a forradalom sodrásában" című kiállításról

nyékből, illetve magánszemélyektől. Az előbbieket illetően a Balassa Bálint Múzeum, illetve a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Levéltára szolgáltatott „bázist". Pillanatok alatt kiderült azonban, hogy a fellelhető források jellege kizárólagosan dokumentum: iratok, aprónyomtatványok, korabeli újságcikkek. A Balassa Bálint Múzeum helytörténeti anyagából ezeket fotókkal tudtuk kiegészíteni. Ezek a fényképek azonban elsősorban városképek voltak az ötvenes évekből, 1956 eseményeihez kapcsolódóan csak egy fotó állt rendelkezésünkre: az a felvétel, melyen a Városi Tanács épületén a belövések, illetve az előtte álló Szentháromság-szobor sérülései láthatóak. Ezenkívül még volt egy fotó, aminek az eredetije nem került elő. Pedig a helyi események bemutatásakor nagy jelentőséggel bíró sötétkapui sortűz során tankágyúval szétlőtt autóbuszról készült felvétel - ismeretcink szerint - az egyetlen kép, melyet a forradalmi napokban készítettek és közzé is tettek. A kép eredeti tulajdonosa Bády István, a város 1956ban is vezető szerepet játszó egykori polgármestere. Könyvének („A Bazilika árnyékában", 1989) készítésekor az azt kiadó levéltár készített fénymásolatot az eredeti nagyításról, ami az Esztergom és Vidéke c. lapban is megjelent. Az eredeti hollétéről azonban a továbbiakban nincs tudomásunk (sajnos már Bády István sincs az élők sorában). Sajnálatos és egyben figyelmeztető mozzanat ez. Sokkal körültekintőbben kell kezelnünk tárgyi emlékeinket, olyan időszakban is, amikor az adott témával kapcsolatban számtalan forrás, dokumentum lát napvilágot. (1. kép) A közgyűjteményekben feltárt anyagok kvázi egysíkúság (pusztán szöveges dokumentumok egymásra halmozása a kiállításban?) előtérbe helyezte az anyaggyűjtés másik bázisát: a magángyűjteményeket. Itt is csak részsikert könyvelhettünk cl. Nyilvánvalóvá vált, hogy még azok sem őriztek meg (őrizhettek meg) mindent 1956-os tárgyi emlékeikből, akik valamilyen módon részt vettek az eseményekben. Azokhoz fordultunk először, akikről kutatásaink alapján feltételeztük, hogy rendelkezhetnek ilyen anyagokkal. Ezt követően szélesebb körben próbáltunk emlékek után kutatni. A szervezők a helyi médiában felhívást tettek közzé, amely arra hívta fel a lakosságot, hogy a tervezett kiállítás számára tegye elérhetővé eddig otthon őrzött emlékeit. Nagy bizakodással tekintettünk erre az akcióra, azonban csekély eredménnyel zárult. Sajnos a vártnál kevesebben jelentkeztek. Be kellett látnom, A kép: A Sötét-kapunál később tankágyúval szétlőtt autóbusz a Várhegyre tart