Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

III. Új szerzemények - Nagy Ádám: A szegcdi királylátogatási aranyérem hazatért

megkülönböztető jelvényeket kaptak. A rendező bizottság tagjai nemzetiszínű vállszalagot, a társulati bizottsági tagok karszalagot, a többi segítő pedig kokárdát kapott.

18 Javaslatot tettek a király elé vonuló polgári leányok toalettjére is. A ruhákat ifj. Schlesinger Mór és Szalay Soma boltjaiban lehetett megvásárolni a hirdetések szerint. Később kijelöltek 120 ún. „fehér lányt", akik fehér ruhában készültek a megjelenésre.

19 Az iparos társadalom is javában készülődött a méltó részvételre. A különböző iparos társulatok elhatározták: díszzászlóik alatt fognak kivonulni, méghozzá úgy, hogy „...a régi czéh zászlókat megtisztítják a még most is rajtuk lévő kétfejű sasoktól s helyökbe a magyar czímert illesztik. " Fölhívják a figyelmet arra, hogy a résztvevők lehetőleg magyar ruhában jelenjenek meg. Az alsóvárosi társalgó egyesület is zászló alatt kívánna kivonulni, de mivel egyelőre még nincs, így: „...elhatároztatott, hogy a fogadtatás alkalmára egy díszesebb nemzetiszínű egyesületi zászló szereztessék be. "

20 A fotósok is akcióba léptek. Letzter, az újjáépült Szegedről készített fotóit már szeptember 16-án hirdette. Szegedi magyar alakok fényképeken címmel arról olvashatunk, hogy „...a helybeli fényképészek egymással versenyezve sikerültnél sikerültebb képeket produkálnak a rekonstrukció köréből... valamint a kivonulók köréből. " Jóval későbbi az a hirdetés, amelyben az egyik ismert könyv és papírkereskedés tesz ajánlatot: „Őfelsége a király díszbevonulásának hivatalos fénykép-felvételeire megrendeléseket elfogad egyedül Endrényi L. és Tsa."

2i Szeptember 13-án már részletesen közölték az újságok, hogy „...a hatóság a királylátogatás alkalmára hivatalos jellegű emlékérmeket veret... Az emlékérmek készítési jogát Pósz Alajos helybeli, előnyösen ismert ékszerész nyerte el. " A város rendelt is - az újság fogalmazása szerint - 4 db tallér nagyságú aranyat, kettőt nagyobb, kettőt pedig közép súlyban és még egy kisebbet aranyból, 100 darabot pedig ezüstből. De készültek érmek rézből és britannia fémből is a nagyközönség számára.

22 Az elhatározás és megegyezés után „...felhivatik ennélfogva Pósz Alajos helybeli ékszerész, melyszerint a fennebb érintett emlékérmeket és bőrtokokat még kellő időben, vagyis a legmagasabb látogatás bekövetkezte előtt László Gyula tanácsnokhoz beszállítsa... ",

23 Az ezüstérmekből készültek melltük, karékek és óraláncok is. A városi tanácsülés október 3-án úgy határozott, hogy aranyból két „nagyobb" érem készüljön a királynak és a trónörökösnek, két „középszerű" Tisza Kálmán miniszterelnöknek és Tisza Lajos királyi biztosnak és egy „kisebb alakú", Pálfy Ferenc polgármesternek.

24 Az érmek készítésének több apró részlete tisztázatlan. Az érmeken a király arcképének nyakrészén a G.A.S. mesterjegy látható. Pósz Alajos ugyan említi ajánlatában, hogy eredetileg a magyar pénzverdében kívánta veretni a tervezett érmeket, de az idő rövidsége miatt már más módon kellett a kivitelezést megoldani. A mesterjegy alapján tehát Georg Adam Scheid, bécsi fémárugyárossal tárgyalhatott. A cég 1958-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Scheid működése révén fejlődött az eredetileg Michael Markowitsch tulajdonában lévő kis kézműves üzem gyárrá. 1885 után már külföldön is alapítottak ékszergyárakat, így Prágában, Budapesten és Bukarestben is. Külön fejlődtek a kész- és félkész ékszerüzemrészek, metszőüzemek.

25 Nem tudhatjuk, hogy részleteiben, vagy esetleg teljes egészében a bécsi fémárugyárban készült-e a szegedi érem. 18 SZN 1883. szept. 15. 2. p.; szept. 19. 2. p.; szept. 22. 2. p.; okt. 13. 2. p. 19 SZN 1883. szept. 15. 2. p.; szept. 20. 2-3. pp. 20 SZN 1883. szept. 18. 2. p. 21 SZH (Szegedi Hiradój 1883. szept. 16. 3.

p.; SZN szept. 22. 2.p.; okt. 16. 3.p. 22 SZN 1883. szept. 13. 2-3. pp. 23 CSML városi tanácsi iratok 16122.; 1883. október 2. 24 CSML városi tanácsi iratok 16122.; 1883. október 2. (12. sz. jegyzet) 25 BEIßER, J. 1963. 89-90. pp.