Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

III. Új szerzemények - Fári Irén: Diáksapkák a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében

hetöségét sem. A tanító- és óvónőképzőkbe és egyéb ipari, kereskedelmi szakiskolákba nyitotta meg az utat a diákoknak, különbözeti vizsga letételével a gimnáziumba is át lehetett jelentkezni. A fenti törvénycikk a polgárit középfokú iskolává minősítette és egységesítette a képzési időt: a népiskola 4. osztályának elvégzése után a polgári iskola a fiú- és a leányiskolákban egyaránt négy évfolyamos volt. Az átlépés lehetősége másféle, érettségit adó középiskolába meglehetősen korlátozott volt. A középiskola alsó négy osztályában tanított ismeretanyaggal szembeállítva a polgári iskola tananyaga eltérő volt, nemcsak a latin nyelv hiányzott, hanem az egyes tárgyakat is kevesebb óraszámban tanították (nyelvi, mennyiségtani órák), kevésbé volt arányos az elosztás is, pl. a középiskola három évig tanította a magyar nyelvtant, a polgári csak kettőig. A polgári iskola tanterve is módosításra szorult. Amíg a középiskola 1926-ban és 1939-ben új tantervet kapott, addig a polgári fiúiskola 1918-tól, a polgári leányiskola tanterve 1908-tól volt érvényben. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a tanterv még a hatosztályos polgári iskolák számára készült, miközben az 1927-es törvény szentesítette az általános gyakorlatot, a négy évfolyamos polgárit. 1924-ben a középiskolákat három típusba sorolták: gimnázium, reálgimnázium és reáliskola. A polgári iskolából átlépőknek elsősorban a reáliskola kínált továbbtanulási lehetőséget, mivel abban a latin nyelvet nem oktatták, helyette a modern nyelvek 'közül választhattak a tanulók, ill. a természettudományos tárgyakat kiemelten kezelték, összességében a gyakorlati életre készített fel. A következő tanügyi módosítás során, az 1934. évi XI. törvénycikkel egységesítették a középiskolák tananyagát, nagyrészt a reálgimnáziumok tanterve alapján. Ezután még nehezebbé vált a polgáristák átlépése a gimnáziumba. ÏT. kerületi (Dugonics u.) Állami Polgári Leányiskola - ma Altalános Iskola. Az apácák által fönntartott legrégibb polgári leányiskola mellett volt a városban egy másik is leányok számára, állami kezelésben, amely 1911-ben kettévált, az 560 főnyi tanulógárdájának a város egymástól távol eső pontján emeltek iskolaépületet. Az egyik iskola, a Margit utca 25-27. sz. alatt 191 l-ben el is készült, ez a III. kerületi polgári leányiskola. A Tisza Lajos körúti épületből az állami polgári leányiskola másik fele 1913 márciusában költözött át Felsővárosra, a II. kerületi Dugonics és az Osztrovszky utca sarkán elkészült épületbe. Az iskola külső falán olvasható felírás szerint ezen a helyen állt Dugonics András szülőháza. A két állami polgári leányiskolába járó diákok társadalmi rétegződése egymáshoz hasonlító képet mutatott. Az altiszti, kisiparos és munkás szülők gyermekei a tanulók több mint 60 %-át adták. A beiskolázott lányok többsége római katolikus volt, 6 tanuló volt zsidó vallású (1,9 %). Az iskola évkönyvei nem említik az egyenruhát vagy a sapkát. Az 1937-ben készült csoportképen a végzős lányok ünnepi viseletben, matróz-blúzban láthatók. A visszaemlékező Újvári Ilona szerint az ő tanulmányi ideje alatt ez volt az ünnepi formaruha, az egyensapka még nem volt kötelező. (1-2-3. kép) Az 1942-46 között ott tanuló Kovács Jolán Klára megőrizte és a múzeumnak ajándékozta az egyensapkát. A sötétkék bársony, kékkel szegett, hat cikkelyből szabott sapka két oldalán kettős vitézkötés látható, az iskola nevét tartalmazójelvény hiányzik. (4. kép) Baross Gábor Gimnázium - ma Vedres István Építőipari Szakközépiskola /. kép A II. kerületi Állami Polgári Leányiskola egyensapkája, Szeged