Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
III. Új szerzemények - Szende László-Szvitek Róbert József: Szapolyai János levele Paolo Gioviohoz a Magyar Nemzeti Múzeumban
hály, Báthori István fejedelem történetírója is többször említi Gioviot Magyarország történetéről írt munkájában, de többnyire támadja annak véleményét. 28 A Magyar Nemzeti Múzeumba került levél három - ha Szapolyai aláírását is beleszámoljuk négy - kéztől származik. Az első az írnok írása, aki 1533. december 10-én vetette papírra a Gioviot üdvözlő sorokat. A király köszönetet mond a neki írt levélért, elismerő szavakkal jellemzi a tudós befolyását és tekintélyét, elégedetten nyilatkozik komoly és vidám müveiről. Az uralkodó büszke a köztük lévő barátságra (amicicia) és bízik ennek folytatásában. Szapolyai jelzi, hogy Giovio nyugodtan fordulhat hozzá, ha bármilyen kegyre vagy címre van szüksége. A második kéz már olasz nyelven fűzött megjegyzést a latin nyelvű levélhez, valamikor I. János király halála után, amelynek évét először hibásan írta le. Röviden összefoglalja „Zapolia" vajda uralkodásának történetét, akit Lajos király halála után a nemzet választott és koronázott meg. Szulejmán szultán János királyt támogatta a Habsburgok ellenében. A szerző tud János Zsigmondról is, aki a magyar koronát akarta megszerezni, de végül „csak" Erdély fejedelme lett. A harmadik kéz szintén olaszul fűzött megjegyzést a korábbi olasz nyelvű szöveghez megjegyezve, hogy Ferdinánd vette feleségül II. Lajos nővérét. E rövid ismertetésből is érzékelhető, hogy Paolo Giovio tájékozott volt korának magyarországi eseményeiben, amelyben szerepet játszott az, hogy levelezésben állt, sőt személyesen találkozott az események résztvevőivel. A levél alapján azonban elképzelhető, hogy a humanista tudós I. János magyar királlyal is személyesebb kapcsolatot ápolt. A levél szövege: 29 Reverendo in Christo patri domino Paulo Jovio Episcopo Nucerino Sanctissimi dow/ni Pontificis Max/m/ a sacris Amico nobis sincere dilecto. Joannes dei gratia Rex hungarie dalmacie croacie etc. Marchio Moravie ac Lusacie et utriusqz'e slesie dominus etc. Reverende in christo pater, Amice Nobis sincere dilecte. Gratissime nobis l/Z/ere tue Reverende pater fuere, et quod tue, idest viri docti, et cuius apud viros principes ac primarios, atqwe adeo, apud ipsum eciaw Maximum Pontificem non parvam intelligimus esse et gráciám, et authoritatem. Et quod plene tui erga nos affectus et observancie, Ita enim tibi persuadere velis. Nos et si non in ista ve^rra tantopere omnium fere gencium 1/r/eris predicata Italia natos plurimum delectari, amicicia eius generis hominuw qualem te esse constans fama ad nos defert. Non sirmiens 1 /^ tantum nourri testimonium delectarunt nos tua et Ludicra et Séria maiorem in moduw Nec cesses te amice hortamur amicicia/?? nos/tarn colère. Nos autem quicq?//d favoris et ornamenti in te conferre poterimus, ubi quid in rem tua??? facto sit opus id non gravanter et cumulatissime prestabimus. Et bene vale. Datum Bude décima die Mensis decembris, Anno domini Millesimo Quingentes/mo Triccsimo Tercio. Regnoram nostvorum Anno octavo. Joannes Rex Manu p?x>pr/a Nota Bene: Questo Re' d' Ungheria Giovanni e il famoso Giovanni di Zapolia Waivoda di Transilvaniae che fa dalla Nazione eletto e coronato dopo la fine infelice di Lodovico morto 28 SULICÄ SZ. 1907. 184. p. 29 A szöveg közlésénél az u és v betűt kiejtés szerint alkalmaztuk, a többi esetben meghagytuk az eredeti betűket. A kis- és nagybetűk használatánál meghagytuk az eredeti formát. Az írásjeleket az értelemnek megfelelően tettük ki. A szövegben található rövidítéseket kurzív betűvel oldottuk fel.
