Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Gál Éva: Drágakövek és utánzatok muzeológus szemmel

korjelző, de számításba kell venni azt is, hogy a köveket megrendelőik átcsiszoltathatták. Az alábbi ábrák, amelyek ismertetik a csiszolt kő egyes részeinek elnevezését, és a gyémánt különböző csiszolási formáit, reméljük, segítséget adnak a drágakövek csiszolási módjainak azonosításához is.

38 A klasszikus briliánsfroma mellett léteznek különféle fantáziacsiszolások; a lapos gyémántokra, ill. az apró kövekre kitalált egyszerűbb, kevesebb lapú, más alakot eredményező csiszolási módok is, ezeket szintén az ábrák mutatják. (4-5-6. ábra) Ha nemcsak az ötvösmü minőségi kidolgozásáról, de a benne levő drágakő minőségéről is szeretnénk valamiféle képet kapni, akkor a nagyítót kézbe véve az alábbi szempontok szerint vizsgálódjunk: az egy sorba rendezett fazetták szabályossága, méretük azonossága, a tábla szabályos alakja, a fazetták élei nincsenek-e „egymásba csúszva",a kő belsejébe nézve láthatunk-e sötét zárványokat, amelyek rontják a fényhatást (brillanciát). (A szakember még számos szempontot vizsgál - pl.: a kő arányait, színét, egyéb, mikroszkóppal látható zárványait - de ezekhez - a bővebb szakismereteken kívül - már ki kellene emelni a foglalatból a darabot, ill. műszerekre lenne szükség.) Mivel a színes drágakövek a gyémántnál jóval puhábbak, megmunkálásuk a csiszolóanyag tekintetében nem okozott akkora fejtörést. A gyémánt porával minden anyag csiszolható, de említhetjük a Mohs 9-es keménységi fokozatú nem ékszerminőségű korundokat is, amelyek napjainkban is használt csiszolóanyagok (ez a közismert „smirgli"). A különféle színes drágaköveket háromféle módon lehet csiszolni: lapos, többnyire átlátszatlan darabjaikat (pl. pecsétgyűrűbe foglalhatóan) méretre vágják és sima felületűre polírozzák, (esetleg keskeny peremmel is kiemelik a sík felületet); átlátszatlan, áttetsző, vagy valamilyen különleges fényhatást mutató

39 példányaikat gömb, félgömb, domborúkerek, dombom-ovális, stb. formára (ennek neve: cabochon) csiszolják, míg a szép, átlátszó nyersanyagból fazcttált ékköveket készítenek. A csiszolási módok megegyezhetnek a gyémántéval, vagy annak valamilyen variánsai, egyszerűbb változatai is lehetnek. Mivel az egyes anyagok tulajdonságai különbözők, az egyes csiszolási módok is alkalmazkodnak az adott darab tulajdonságaihoz. (Például a színek teltsége iránytól függő lehet, így nem mindegy, hogy az ásványdarab melyik részéből alakítják ki a táblát, halványabb színű nyersanyagból „vastagabb" formával lehet a színt „erősíteni" stb.) A színes drágakövek csiszolási módjai között említik a smaragd-, lépcsőzetes-, ollós-, csillag- és az ún. Ceylon csiszolást, valamint a legkevesebb súlyvesztcséggel járó, különleges, soklapú formák kialakítását (pl. briolett, golyó, hordó, pampel). Meg kell még említeni, hogy vannak ún. vegyes csiszolási formák is, ahol például a felső rész cabochon, az alsó rész valamilyen fazcttált formát mutat, de gyakori az is, hogy a felső rész briliáns-, az alsó pedig lépcsős csiszolású. (7-8. ábra) A megmunkált drágakövek alakja szorosan összefügg a csiszolási móddal, de függ „a nyers drágakő alakjától, továbbá az ékszeriparban meghonosodott szabványoktól, különösen a méretek vonatkozásában. Hatással van rá továbbá a divat is."

40 A megmunkált drágakövek standard alakváltozatait az ékszeripar különböző speciális nevekkel látta el, ezek ismeretében beazonosíthatjuk a vizsgált darabot. (9. ábra) 38 A 2-6,.9. ábrák származási helye: OBERFRANK F.-RÉKAI J. 1984. Hálásan köszönöm a jelen publikáláshoz való szerzői hozzájárulást. 39 A drágakövek egy része olyan különleges fényhatást mutat, amely a dombomra csiszolt formában érvényesül igazán. A fényjelenségek, mint pl. az irizálás, opalizálás, opaleszcencia, aventurin hatás, fényalakzatok (macskaszem, vagy csillag alakzat) oka egyes esetekben az adott anyag szerkezeti sajátságaira, más esetekben meghatározott elrendezést mutató zárványaira vezethetők vissza. L. a témát részletesen: OBERFRANK F.-RÉKAI J. 1984.37-38. pp. 40 OBERFRANK F.-RÉKAI J. 1984. 188. p.