Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Gál Éva: Drágakövek és utánzatok muzeológus szemmel

kört" eredményezett, amelyben a piacra dobott újabb utánzatok a szakmát, a gemmológiával foglalkozó laboratóriumokat a gyors reagálásra késztetik, vagyis arra, hogy megfejtsék az új termék felismerhetőségének ismérveit. Mire a feladatot megoldják, már egy újabb utánzat kerül a piacra és kezdődik minden elölről. Szerencsére a múzeumi műtárgyak körében kicsi az esélye annak, hogy ezek a 20. század második felétől egyre szaporodó, jó minőségű utánzatok kezünkbe kerüljenek, s ha egy régebbi műtárgyba, pl.: pótlásként ilyen kő kerülne, azt valószínűsítheti magának az ötvösmünek a gondos vizsgálata is. Ebben pedig segítőkre találunk restaurátorkollégáink, vagy szakképzett ötvösmesterek személyében is.

7 Az utánzatok csoportosítása: Szintetikus kövekről akkor beszélünk, ha a természetben előforduló ásvány alkotórészeiből a természetes keletkezési körülményeket (nagy nyomás, magas hőmérséklet) utánozva laboratóriumi, gyári körülmények között, mesterséges úton állítanak elő egy utánzatot. Ezeknek mérhető kémiai, fizikai tulajdonságai megegyeznek a valódi kövekével, ezért elkülöníteni a valóditól csak gondos műszeres vizsgálattal lehet. A szintetikus utánzatok helyes megnevezése: pl. szintetikus rubin, szintetikus kék zafír, szintetikus spinell stb. Régebbi műtárgyakban leginkább szintetikus rubinok és zafírok fordulhatnak elő, ugyanis ezeket sikerült legkorábban előállítani. (Az első szintetikus rubinok 1891-ben, míg a szintetikus zafírok 1910-ben készültek.)

8 „Köztes állapotot" képviselnek az ún. rekonstruált kövek. Természetesen ezek is utánzatok, de ebben az esetben a valódi drágakövek törmelékéből, apróbb darabkáiból, mesterséges úton állítanak elő nagyobb méretű köveket. Ezek készítése és használata a 19. század végén voltjellemző. 1882/83 körül a svájci Wyse cég hozott forgalomba ilyen termékeket „genfi rubin" néven. 1893 és 1904 között pedig egy francia gyártó (Michaud) készített rekonstruált rubinokat. Nagy tömegben azonban - a szakemberek szerint - nem kerültek forgalomba, mert kiszorították őket a szintetikus termékek. Megkülönböztetésük szintén gondos műszeres vizsgálatot igényel. A műtermékek csoportjába azok az utánzatok tartoznak, amelyeket szintén mesterséges körülmények között állítanak elő, de a természetben nincs megfelelőjük. Kísérletek során hozták létre ezeket a kristályos vegyületeket a gyémánt utánzására, és egy-egy fantázianévvel kerültek (kerülnek ma is) forgalomba: pl.: Fabulit, Dzsevalit, YAG, Galliant, Linobat, Cirkónia stb. A gyémántéhoz viszonyítva optikai tulajdonságaik néha még jobbak, de más tulajdonságaikban (pl. keménység) jóval elmaradnak a gyémánt mögött. Ezek a 20. század második felének találmányai, múzeumi műtárgyban inkább újabb pótlásként fordulhatnak elő, megkülönböztetésük műszeres vizsgálattal lehetséges. Ugyanakkor egyes fajtáikat elárulja az igen nagy színszóró képességükből (diszperzió) fakadó túl tarka voltuk,

9 s mivel 7 Ha egy műtárgy köveit kicserélik, annak jelei az ötvösművön is láthatók, pl. sérült, kitágított, szűkített foglalat, a „sorba nem illő" más típusú foglalat, forrasztás nyomai, sérülések, javítások nyoma, foglalatba nem teljesen passzoló (kisebb, nagyobb, más alakú, más csiszolású stb.) kő. 8 A legjellemzőbbek közül válogatva: szintetikus spinelleket 1926-tól, szintetikus smaragdokat 1946-tól, szintetikus csillagrubinokat és zafírokat (bennük csillag formájú fényalakzat figyelhető meg) 1947-töl, a gyémántot utánzó, szintetikus rutilokat (Titania és Diamonit néven) 1948-tól, ékszerminöségű szintetikus gyémántokat 1970-től, szintetikus opálokat az 1970-es évektől, illetve szintetikus ametiszteket az 1980-as evektől állítanak elő. 9 A diszperzió (színszórás), az ásványok színfelbontó képessége, amely színtelen, átlátszó kövek esetében érvényesül igazán. Ha pl. egy valódi, csiszolt gyémántot - megfelelő világítás mellett- kezünkben forgatunk, akkor különböző irányokból különböző színű fények villannak fel (ezt nevezik a kő „tüzének"), amely csodálatosan széppé, sejtelmessé teszi ezt a drágakövet. Ha egy műtermék diszperzió értéke jóval magasabb a gyémánténál, akkor a kőre nézve annak szín kavalkádja tűnik szemünkbe, egyszerűen tarka a kő. Azt is jó tudni, hogy az üvegutánzatok között is van ilyen „túl tarka" példány.