Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Balahó Zoltán: Nagy Imre emlékanyag a Magyar Nemzeti Múzeumban
A magyar politikai rendszerváltás sarokkövének is tekinthető újratemetési gyászszertartásra 1989. június 16-án került sor. Az emlékezetes napról „mesél" a Gyenes Antal nevére kiállított 56-os sorszámú meghívó, amivel a kiválasztott bemehetett a Hősök terén felállított ravatalok melletti díszőrségbe (ltsz.: 97. 396. 1-4.). Az utcai falragaszként is funkcionáló gyászjelentést Schmal Károly grafikus tervezte és az Iparművészeti Főiskola nyomdájában készült kétezer példányban (ltsz.: 97. 395. 1-2.). A gyászszertartást követően Nagy Imre és négy kivégzett társának a földi maradványait a Rákoskeresztúri Új Köztemető 30l-es parcellájába vitték, ahol a temetés zárt kapuk mögött zajlott le. A ceremónián csak meghívottak vehettek részt, akik behajtási és parkolási engedélyt (ltsz.: 97. 397. 1-2.), illetve buszjegyeket kaptak. A „T" jelzetű jeggyel rendelkezők csak a Köztemetőbe léphettek be, de a 301-es parcellához már nem, viszont a „K" jelzetüvel rendelkezők oda is bemehettek (ltsz.: 97. 397. 3-7.). A Történeti Tár Plakátgyüjteménye 16 tizenhárom Nagy Imrével kapcsolatos plakátot őriz, döntő többségük az 1989-es újratemetésre készült. A nagy közönség előtt is jól ismert Pintér Ferenc rajzolta plakát eredetileg francia nyelven 1988-ban készült Nagy Imre jelképes párizsi sírjának a felavatására (ltsz.: 90. 139. 1.). A kivégzés harmincadik évfordulójára emlékező Pere Lachaise-i emléksír felállítását a nyugati magyar emigráció kezdeményezte és Rajk László tervezte meg. Az eseményről a Történeti Fényképtár is őriz felvételeket (ltsz.: 91. 314.). Ugyanez a plakát köszön vissza egy évvel később Magyarországon is az újratemetéskor (ltsz.: 89. 132. 1-2.). A Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka 17 egy ismeretlen alkotó által készített Nagy Imre portrét őriz, amely szemből ábrázolja a politikust (ltsz.: M. 84. 92.). A feltehetően 1956-ban készített tempera portrét évtizedekkel ezelőtt törölték a leltárkönyvből, mert elveszettnek hitték, majd amikor előkerült újból beleltározták. Az 1991-ben múzeumba bekerült Nagy Imre hagyaték könyvészeti tételeket is tartalmazott, ezeket jelenleg a Nemzeti Múzeum Központi Könyvtára őrzi. 18 A nyolc könyv fele Nagy Imre saját munkája: A magyar parasztság helyzete (ltsz.: 41. 928.); Agrárproblémák. Tanulmányok - bírálatok 1938-1940 (ltsz.: 41. 930.); a többit ajándékba kapta: Petőfi Sándor: Az apostol (ltsz.: 4L 933.) fakszimile kiadása; és orosz nyelvű Petőfi válogatás (ltsz.: 41. 932.). A dedikált példányok mind közül a legérdekesebbek, különösen az az 1902-es kiadású Károli Gáspár féle újszövetség, aminek a szennylapján az alábbi ceruzával írt bejegyzés olvasható: „Nagy Imre III. oszt. Tanuló Belváros Pécsett" (ltsz.: 41. 927.). A kisdiák Nagy Imre alig két évet járt egy pécsi elemi iskolába, miután távírda munkás apja a városban kapott munkát és családjával oda költözött. „Egy évtized. Válogatott beszédek és írások 1945-1947 és 1948-1954" című két kötetes munkájának első kötetében a következőket írta Nagy Imre, „Hubay Lászlónak nagybátyád 1954. X. 14." (ltsz.: 45000. 198-199.). A „Jugoslawien" című német nyelvű kiadványt azt követően kapta ajándékba, hogy családjával és közeli munkatársaival bemenekült a jugoszláv nagykövetségre. A könyvet, 1956. november 10-i dátummal dedikálta (ltsz.: 41. 931.). Még Nagy Imre életében, de már nyugaton jelent meg az 1955 vége és 1956 tavasza között született írásait tartalmazó, „A magyar nép védelmében!" címet viselő könyvecske, amit a családi emlékezet szerint attól a Vas Zoltántól kaptak, aki 1956-ban Nagy Imrét támogatta és a forradalom vérbe fojtása után tagja volt a Romániába deportált magyar csoportnak (ltsz.: 41. 929.). 16 A Plakáttár adatszolgáltató történész-muzeológusa Ihász István. 17 A Történelmi Képcsarnok adatközlő történész-muzeológusa Balajthy Katalin 18 A Központi Könyvtár adatszolgáltató könyvtárosa Kohánka Andrea.
