Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Némethné Dikán Nóra: Észak- és Kelet Magyarország 1956. Kiállítás Nyíregyházán

Ha Borsod, Hajdú és Szabolcs forradalmi eseményeinek menetét nézzük, mindhárom saját megyeszékhelyéről vezérelt külön-külön történet ugyan, de aligha tagadható szoros kapcsolatuk, s az, hogy Miskolcnak, mint a térség legnagyobb munkáscentrumának meghatározó hatása volt a vele határos megyékre is. Miskolcot joggal tekinthetjük a forradalom regionális központjának, s ezt érzékeltetni kívántuk kiállításunkon is. Az 1956-os forradalom eseménytörténetét nem könnyű ábrázolni. Először is azért, mert a nagyobb tömeg-megmozdulásoktól eltekintve (ott mindig elég nagy volt az esély, hogy egy-egy szemfüles amatőrfotós meg kívánja örökíteni a látottakat), zömmel dokumentumokkal van dolgunk, úgy mint; röplapok, plakátok, újságok és jegyzőkönyvek. A forradalom lendületét azon szakaszban, amelyik már nem látványos tüntetésekben öltött testet, hanem az épületek falai közé vonulva hozta meg meghatározó intézkedéseit, sokkal nehezebb visszaadni. Kevés a forradalomhoz, mint eseményhez köthető és meg is őrzött tárgy, mint pl. karszalagok, tüntetések transzparensei, zászlók, jelvények. így az installáció, a díszletek amivel ezeket pótolni kellett - jócskán felértékelődnek. Megkötötte kezünket, hogy nem múzeumi kiállító termekben gondolkodhattunk, nem fúrhattuk szét a falat, nem tehettük át az ajtókat, szedhettük fel akár a padlózat egy részét, amint egy állandó kiállítás esetében ezt meg is szoktuk tenni. Ezt helyettesítettük grafikus és fotóművész kollégáim ötletes megoldásaival, amellyel a mondanivalót próbáltuk üzenetté formálni. A kiállítás leglátványosabb része azokra a fotókra épült, amelyek a forradalom tömegjeleneteit ábrázolják. Mindhárom megyeszékhelyről, Nyíregyházáról, Miskolcról és Debrecenből egyaránt vannak - ha nem is egyforma mennyiségű és minőségű felvételek -, amelyek a forradalmi eseményeket elindító tömegjelenteket, tüntetést, az uralmi jelképek leverését, szobrok ledöntését ábrázolják. Az 1957 elején meginduló politikai perek bizonyítékaként használták fel a tüntetésekről készült fényképeket, amelyek az elsőfokú bíróság irataihoz lettek csatolva. Többnyire a nyomozati iratok között őriznek egy másolatot (lásd az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának gyűjteményét), sőt 1957ben egy példányt kaptak a megyei pártbizottságok is, hogy propaganda kiállításokra (Miskolc), illetve a megyei Fehér könyvek illusztrálására használják fel azokat. A fotókat és egyéb dokumentumokat (pl. állami intézmények dolgozóinak igazoló jelentéseit az október 23-a és november 4-e közötti napokról) a hatvanas évek közepéig az MSZMP megyei, első titkár, vagy a megyei agit. prop, titkár páncélszekrényében őrizték, de miután a hatvanas évek első felében a megyei pártarchívumokat életre hívták, ezek kapták meg a rendszerváltozásig zárt anyagként kezelt fotókat, röplapokat, újságokat. Nyíregyházán a forradalmi eseményeket elindító október 26-i tüntetésről készült negyvenegynehány fotó a megyei forradalmi vezetők (Szilágyi László és társai) peranyagában a Hadtörténeti Levéltár Debreceni Katonai Bíróság iratai között, a Történeti Levéltárban Szilágyi László nyomozati irataiban, és a megyei levéltár MSZMP iratai között található. Az október 26-i tüntetésről az említetten kívül Kelemen József kőműves bírósági irataiban van még két fénykép, ahol a megyei tanács előtt álló „dicsőségtáblát" éppen szétveri a per elítéltje. Miskolcon az 1957-ben készült propaganda kiállításhoz összegyűjtött fényképeket (a kiállítás tablóiról készült felvételekkel együtt) itt is a megyei pártarchívumban helyezték el, amely ma a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár MSZMP iratainak részét képezik. A debreceni október 23-i tüntetésről viszont csak néhány amatőr felvétel maradt meg az utókornak, azok is csak a rendszerváltozás után kerültek elő, és főképpen Filep Tibor publikációi révén váltak közismertté. A kiállításon felhasználtuk a témában készült dokumentum-filmeket, videofelvételeket is. Bej átszőttük például a budapesti harcokban elesett Tárnok testvérek történetét. Öccsük elmondása alapján tudjuk, hogy 1956-ban három Tárnok fivér lakott a fővárosban. A legidősebb Tárnok Ferenc friss diplomásként dolgozott, öccse Tamás, a műszaki egyetemen, a legkisebb a közgazdaság-tudományi egyetemen tanult. Ferenc és Tamás október 23-án