Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Pozsonyi József: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc főtisztjeinek genealógiájához
Oeskay László a híres-hírhedt brigadéros egy, a 15. század első felétől ismert Nyitra vármegyei család leszármazottja. 1710. január 3-án mint árulót lefejezték. Testvére, Sándor - aki ezredesi rangban harcolt Rákóczi oldalán - családja tovább virágzott. Ordódy György a 15. század végétől ismert Bodrog vármegyei család leszármazottja. A brigadéros Érsekújvár parancsnoka volt. Csicseri Orosz Pál Ung vármegye legősibb családjai egyikéből származott. A család genealógiai táblája a 12. század elejétől kiterjedt. Ottlyk György brigadéros valószínűleg felső ozoróczi és kohanóczi előnévvel Trencsén vármegyéből származó, a 16. századtól ismert család leszármazottja. O volt a fejedelem főudvarmestere. Palocsay György bizonytalan származású, de egyes források szerint Horvátországból eredő család tagja. Pekry Lőrinc szintén Horvátországból származó erdélyi család leszármazottja. A család a 16. század végétől ismert. Pekry Lőrinc Erdély főgenerálisa volt. 1709. március 6-án bekövetkezett halála után csak leányai maradtak, de más ágon a Pekry család tovább virágzott. Perényi Miklós, kinek nevét a korabeli levelezésekben és Rákóczi az Emlékiratokban többnyire csak Prinyiként emlegetik, ősi Abaúj vármegyei család leszármazottja, akinek családfája a 13. század végétől ismert. A Perényi család különösen a középkori magyar történelem egyik legnagyobb családja. Számtalan főhivatalt betöltő tagja volt: főpohárnokok, főajtónállók, főlovászok, főispánok, bánok, főkancellárok, országbírók, püspökök. Egyiküket, Perényi Imrét, aki főasztalnok, Abaúj vármegye örökös főispánja, 1504-től Magyarország nádora és a kunok bírája volt, Miksa császár birodalmi hercegi címmel tüntette ki. A Rákóczi-szabadságharc alatt élt Perényi Miklós Eger parancsnoka volt. Petrőczy István Lehoczky szerint Horvátországból számlázott a mohácsi vész után Trencsén vármegyébe, attól kezdve ismert a családja, mely már régen kihalt. Radies András brigadéros, kassai parancsnok alig ismert Heves vármegyei család tagja. Rákóczi 1707-ben Berthóty Ferenc távollétében Felső-Magyarország general commendansává nevezte ki. Réthey János és György szinte ismeretlen abaúji vagy zempléni család tagjai. Sennyei Ferenc és István Vas megyei család leszármazottai. Bár Árpád-korinak ismeri őket a genealógia, de leszármazásuk csak a 16. század közepétől bizonyos. A család több ága ma is virágzik. Sréter János előneve szerint szandai. Ősei Mohács előtt a felvidéki bányavárosokba telepedtek. A szabadságharcban kiváló szakértelemmel tüzérfelügyelőként irányította az amúgy gyenge ütőképességü tüzérség tevékenységét. Négy fiától több ágon virágzott tovább a család. Szalay Pál brigadéros származása bizonytalan. Szemere László szemerei előnévvel régi magyar család leszármazottja, mely Huba honfoglaló vezértől eredezteti magát. A családfa a 14. századtól ismert és kiterjedt. E család leszármazottja Szemere Bertalan, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc belügyminisztere, majd miniszterelnöke. Szent-Iványi János Liptó vármegye egyik legősibb családjának a leszármazottja, mely a 13. század közepétől ismert. A szabadságharc után 1721-ben bárói címet kapott. Az ő ága kihalt, de a család más ága virágzik. Szent-Péteri Imre csak a 17. századból ismert és kihalt Borsod megyei család tagja volt. Teleki Mihály családja a Garázda nemzetségből ered. A család leszámlázása a 15. század elejétől ismert, de csak az 1600-as évektől teljes.
