Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bagi Gábor: Szolnok a Rákóczi-szabadságharcban. Egy történeti hagyomány hiánya és ami mögötte van
azonban igen. Szeptemberben még úgy vélte, a várakat nem kell már az ősszel félteni, mivel a császáriak sok időt veszítettek. Tévedett. 53 A fejedelem a támadás hírérc Károlyit Eger és Szolnok közé, a Jászságba rendelte, hogy mindkét erőd segítségére lehessen. A Szolnokon hiányzó muníciót azonban nem tudta pótolni, s csak az Egerből történő átszállításban reménykedhetett. Úgy vélte, faltörő ágyúk érkeztéig Szolnok védhető, és ha az őrség csak a készletek fogytáig védi magát, már megtette a kötelességét. Fontosabbnak tartotta Szolnok, mint Eger védelmét, de - bár mindkét helyen kevés volt az ember - már nem tudott több katonát küldeni. Érsekújvár elestekor Rákócziban felötlött Szolnok feladásának, és az őrség kivonásának terve is, de ezt utóbb elvetette. 54 Károlyi Jászdósáról október 2-án felhívta a Duna-Tisza köze népét, hogy költözzön a Tisza mellé, mert akik az ellenséget bevárják, azt kíméletlenül kardélre hányja, jószágaikat felprédálja, helységeiket felégeti. Látnia kellett viszont, hogy serege eloszlott: a dósai táborban összevont 14 kuruc ezred létszáma 15-20000 fő helyett csak 2846-ra rúgott. 6-án Károlyi utasította Nyúzó Mihály ezredest, hogy a Jászságban abrakot, szénát gyűjtsön, és azt Szolnokba vigye. Bár nem hitt az ellenség támadásában, de meghagyta, hogy a szolnoki őrségét lovasaival erősítse meg. 55 Rákóczi Károlyit felhatalmazta, hogy a betegeskedő Csajághyt jobb tiszttel leválthatja, ám erre nem került sor. Csajághy október elején még optimista volt. 5-én arról tudósított, hogy a héten a bástyák készen lesznek, csak muníció legyen. A falvakból élelem is érkezett, sőt egyenesen ajánlotta a szükséglet feletti kenyér elszállítását. Úgy vélte, hogy a fölös számú gyalogság is zavart okoz, és 300 jól felszerelt, ellátott ember, megfelelő tiszttel elegendő lesz a védelemhez. Ugyanakkor panaszolta, hogy 25 lovasnál nincs több a várban, a többi mind elszökött. Az őrséget folyamatosan rendezte, s embereinek új ruhát is adatott. 56 A császáriak közeledése hírére felerősödtek a szökések, 10-én Csajághy Nyúzó ezredének bomlásáról tudósította Károlyit. Egyik főhadnagyát előző nap embereivel a labancok elfogták, s a szénáért kiküldött, késve visszatérő 100 szekér mellől éjjel az őrség is elszökött. Kevés volt a vágómarha, a só, és a bor is. Perényi itt maradt hajdúinak saját költségen köpenyt és nadrágot adatott, de - a hangulat láttán - kérte felmentését a várparancsnokság alól. 13-ra a császáriak Jászberényhez értek, s Csajághy fogolycserében állapodott meg velük. Az egyik elbocsátott rabtól másnap délután tudta meg, hogy Cusani Jászalsószentgyörgynél áll, és Szolnok ostromára készül. A hírre kitört a pánik. Nyúzó, Sőtér és Cseplész ezredesek beüzentek Csajághynak, hogy ők a németet be nem várják, eléggé zavarták őket eddig. Csajághy elkeseredve írta Károlyinak, hogy Szolnok el fog veszni, hogy kevés az ember, és azok sem sokat érnek, „bár inkább ide se jöttek volna". Kérte Károlyi azonnali segítségét, és attól is félt, hogy a német őt örökös rabságra ítéli. Elkeseredve szidta az elfutó lovasokat, akiknek ijedtsége az őrségre is átterjedt. 57 Cusani 15-én ért Szolnok alá. A közben megnyugvó Csajághy e napon azt közölte Perényi Miklós egri parancsnokkal, hogy az ellenség létszáma alig 3-4000 fő, s köztük alig 4-500 a gyalogos. Kérte Perényit, küldjön csapatokat Szolnokhoz, mert 100 lovassal is nagy félelmet okozhat, és sokat nyerhet. Hamarosan kiderült azonban, hogy tévedett. 58 A császáriak a terep felderítése után megkezdték a vár mozsarakkal való lövetését, bevették a Tisza túlparti sáncokat, és hozzáláttak egy ostromüteg építéséhez. 16-án egész nap folyt a tüzelés, és amikor Cusani este az őrséget a vár és város átadására hívta fel, Csajághy 24 órás 53 AR. III. 167-168. p., CZIGÁNY I. 1990. 38. p. 54 AR. III. 169-172. pp., Uo. XII. 528-529. pp. 55 CZIGÁNY I. 1990. 44. p., BÁNKÚTI I. 1996. II. 911-912. pp., Uo. 1998. 63. p. 56 AR. III. 169-172. p., BANKÚTI I. 1996. II. 908-910. pp., 913-914. pp. 57 BÁNKÚTI I. 1996. II. 917-921. pp. 58 Uo. 921-922. pp.
