Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bagi Gábor: Szolnok a Rákóczi-szabadságharcban. Egy történeti hagyomány hiánya és ami mögötte van
kitűnt, hogy a parasztok nem jönnek Szolnokra, a várőrség pedig elégtelen a munkákra. A felszerelésben némi javulást az hozott, hogy a solti sáncok lerontása után annak lövegei, hadianyaga is ide került. 18 Szeptember végén, Herbevillc közeledtekor Károlyi tábornagy a várat megszemlélve megállapította, hogy az nem védhető. A régi erőd már le volt rombolva, de az újnak talán csak harmada épült fel. Károlyi leírása szerint a vár Zagyva felső folyása felé eső (nyugati) oldala a két bástyával elkészült, és az északi oldalfal is a kapuval. Ugyanakkor a tiszai oldalon az északi bástya gyenge, sőt a déli bástyáig csak fenyőfa sánckarók voltak, földtöltés nélkül. így a Tisza túlpartjáról az ellenség ágyúval, puskával is átlőhetett, és a kész részek sem voltak védhetők. A tiszai déli bástya, és a város felőli hídig a földhányások elkészültek, de minden rendszer nélkül, sőt a város felőli fal is gyatra. Baj volt a tüzérséggel is. La Motte ezredes Szolnokra a szükséges 16-nál több nagy ágyút szállított, de egy részük hibás volt, így újra kellett önteni. Károlyi a császáriak közeledtekor a várat ki akarta üríteni, majd úgy ítélte, hogy harc nélkül feladni mégis szégyen. A kurucok szerencséjére Herbeville nem értesült a vár állapotáról, és nem támadta meg. 19 Károlyi igyekezett az erődöt rendbe tenni. A prófuntházat, a kemencéket helyreállíttatta, s Perényi Miklós brigadérost hagyta itt a munkák irányítására. A vár sorsáról azonban nem döntött, mivel túl nagynak találta. A védelmére vagy 2000 ember kellett volna (ez meghaladta a főbb kuruc várak őrségét is), akiknek élelme, felszerelése is drága. Szerinte komoly erősség lehetne, és a tiszai oldalon malmokat is építhetnek. Viszont az őrség ruhátlan, nincs parancsnoki téli kvártély, sem legénységi szállás. Károlyi a hidat helyrehozatta, felépíttette a vár alatti cölöpsort is a híd előtti sánccal, míg a kálvinista templomot elbonttatta. A vár bástyái a romok alapján (Thaly szerint) téglából készültek, cordonjait faragott kőpárkányok képezték. A contrescarpe-ok - a vízárok szabálytalanságából fakadóan - nem kaptak téglaburkolatot. A város felőli árkot (mai Zagyva meder) csak kimélyítették, szabályos partba nem vágták. Károlyi 8-án távozván, Perényit a tiszai oldalon a déli bástya kijavítására utasította. A falvakat sószállításra és vármunkára hívta fel, de a készletek az építkezéshez elégtelenek voltak. 20 A jelek szerint a helyzet 1706-ban sem változott. A nyár folyamán a várhoz a leterhelt Három Városból követelt Buday István generális 100 munkást és 62 szekeret, de ennek kiállítására már képtelenek voltak. 21 Szolnok átkelőhelyéről, hídjáról külön kell szólni, mert hadi, és kereskedelmi szempontból is jelentős volt. Itt legalább egy komp is működött és 1704 őszén négy révészét említik, akik a fejedelemtől fizetésüket kérték. A híd karbantarása, felújítása a tél kivételével állandó volt, mivel az időjárás folyamatosan károsította. 1705 nyarán és őszén a csapatmozgások is igényelték a felújítást, Károlyi két periódusban is foglalkozott ezzel. Hasonló tevékenység folyt itt 1706 augusztusában. 22 A feladatokra rendszeresen hoztak ide hídanyagot, amelyből aztán máshová is szállítottak. így 1706 első felében a dunaföldvári híd is részint az itteni anyagokból épült fel. 23 18 AR. I. 401-402. pp., HORNYIK J. 1866. IV. 163. p., KO. V. 287. p., BALANYI B. 1979. 107. p., BÁNKÚTI I. 1996. 1.223-224. pp. 19 KO. V. 303. p., AR. IX. 226. p., THALY K. 1895. 307-310. pp., BÁNKÚTI I. 1996. I. 276. p. 20 THALY K. 1895. 309-310. pp., BÁNKÚTI I. 1996. I. 285., 303. p. 21 HORVÁTH L. 1991.59. p. 22 AR. I. 428-429. pp., 444. p., BALANYI B. 1979. 106. p., BÁNKÚTI I. 1996. I. 131., 320-321. pp., UÖ. 1998. 22. p. 23 AR. I. 479. p., BÁNKÚTI I. 1996. I. 313-314. pp., Uö. 1998. 21. pp.
