Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bagi Gábor: Szolnok a Rákóczi-szabadságharcban. Egy történeti hagyomány hiánya és ami mögötte van

A szolnoki kuruc helyőrség kérdése Bár Rákóczi a spanyol örökösödési háború francia sikereiben bízva sokáig nem törekedett hadai regularizálására, a bajokra számos jel utalt. A szolnoki őrség más ezredekkel már 1703 októberében megsarcolta Csongrádot, és kifosztotta Tiszasast. Csiszár november közepén Borbély Balázs Szolnokra érkezett ezredéről írta, hogy teljesen fegyelmezetlenek, a várépítésre szánt fenyőket kíméletlenül égetik, pusztítják a házakat, és rettentően káromkodnak. Mikor hajdút küldött egy szekér széna megtartására, ketten is fegyvert fogtak ellene. Borbély csak szidta embereit, s nem mert büntetni. Jellemzően pár nap múlva Csiszár már a környező falvaktól, városoktól kért katonát ama hírre, hogy a rácok Szolnoknak mennek.

9 1704 elején Háncsok Ádám szolnoki hadnagy, hadbiztos és élésmester írta Rákóczinak, hogy a Károlyi által rendelt gyalogság Csiszár parancsa ellenére a hadakhoz ment, és a maradék elégtelen a védelemre. Csak három tüzér volt itt, egy Szolnok bevételekor állt át, a többi Budáról szökött át. A helyzet nem javult, sőt a solti sánchoz élelem és hadiszer kisérésére is katonákat kellett küldeni. Áprilisban már 200 szolnoki hajdút emlegettek itt.

10 Augusztus 20-án a fejedelem Szemere László (1657 k.—1718 e.) brigadérost küldte Szolnokba. Feladatául szabta a készletek és hadiszerek számba vételét, gondozását, és a fegyelem tartását. Az őrség létszámát 700 hajdúra, 300 németre (reguláris gyalog) és egy lovasszázadra tervezte. A vár középi főstrázsára 100 hajdút és 50 németet kívánt, máshová rendes őröket, jelszóval, a strázsában pedig egy németre két magyart akart. Naponta rendelt felderítést, Szeged és a Maros felé heti két portyát, valamint kémek tartását Szegeden. A falusi és a várbeli gyalog németeket kéthetente kellett váltani. Ostromkor óvott a lesre csalástól, a gyalogság kapitulációjától, s előírta a lőszer, ágyúk és ágyúállások rendben tartását. Az őrség ellátását hat hónapra kellett biztosítani, az élésosztásra élésmester kinevezését, sütőkemencék, élésházak, kézi- és szárazmalmok építését, pékek állítását rendelte el. A hópénzt havonta kellett volna fizetni.

11 A tervekből semmi nem valósult meg. 1704 végén Rákóczi a jászokat utasította, hogy (lovas ezredükön felül) 200 gyalogot küldjenek Szolnokba, ezeket élelmezzék és havonta váltsák. Az őrség csökkenésében a szökések, vezénylések mellett a rácoktól elszenvedett vereségek is szerepet játszottak. 1704-ben az aradi várban Szolnokról Háncsokkal együtt 47 katona raboskodott, ami a tényleges létszám negyede-ötöde lehetett. Átmenetileg utóbb több alakulatrészt is Szolnokra rendeltek. 1705 februárjában Szappanos István gyalogezrede egy része is itt szolgált, majd áprilisban Rákóczi Szabó Máté alá 100 jász hajdút rendelt, az őrség felváltására.

12 A gyalogság mellett 2 lovasszázad alkotta az őrséget, ám ezek egyikét 1705 júliusában Károlyi Mezőtúrra rendelte. Ekkor 200 német gyalogot említettek Szolnokon, de volt itt 16 sánta hajdú is. Ám hamarosan már csak 170 fős őrségről szóltak, mivel sokan rabul estek. Ekkoriban vezényelték a solti sáncba Horváth Tamás 150 szolnoki hajdúját is. Ezt a fejedelem a pudmericki vereség után leromboltatta, mire a hajdúk Szolnokra, majd Bottyán dunántúli hadjáratakor újra Soltra (részben Érsekújvárra) kerültek. Szeptemberben Herbeville marsall Erdélybe vonultakor Rákóczi, báró Perényi Miklós (1659 u.-?) brigadérost és Eöllyüs János 600 főre növelendő gyalogezredét küldte Szolnokra, ám a császáriak délnek fordultával ezen erőket is kivonták. Október 8-án már csak gyalogság és a két lovas század maradt itt, sőt Bottyán még pattantyúsokat is vitt magával. így 24-én Szabó Máté kapitány joggal írta Károlyinak, hogy Horváth emberei nélkül az őrség gyenge, erősítés 9 KO. V. 45-46. pp., ESZE T. 1980. 674., BÁNKÚTI I. 1992. 22. p. 10 BÁNKÚTI I. 1969. 97.p.. BENEDEK Gy. 1989. 319. p., MÉSZÁROS K. 2000. 385., 393. p. 11 BENEDEK Gy. 1989. 322-324. pp., BÁNKÚTI I. 1992. 59-61. pp. 12 ESZET. 1955.28., 31., 200-203. pp., BÁNKÚTI I. 1996. I. 173. p.