Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

kel. A szintén boltíves kisszalon historizáló ülőgarnitúrája kanapéból, 2 fotelből, két támlás székből és egy ovális, intarziabetétes, faragott lábú asztalból állt. Ezt egészítette ki egy szintén tartozék vitrin és - Tornallyay (III.) Zoltán ismertetése alapján - egy kabinetszekrényszerű, emeletes, alul polcos, felül sok belső fiókos, ajtókkal záródó, magas fiókosszekrény, továbbá festmények és az 1940-es évektől egy rádió is.

121 A nagyszalon három komplett ülőgarnitúrájából kettő egyforma volt,

122 a harmadik pedig az általunk megvásárolt, amely ezeknél a valószínűleg (I.) Zoltánék által beszerzett historizáló bútoroknál egy generációval korábbi. A nagyszalon egyik sarkában terpeszkedett az a régi hatalmas posztóbetétes íróasztal is, amelyet mérete miatt jobb híján szintén itt helyeztek el.

123 Hiszen még egy írószekrény, egy lehajtható lapú szekreter is volt a szalonban. A tekintélyes nagyságú (53 m

2

) bolthajtásos helyiségben a zsöllyék, asztalok seregén kívül bőven elfért még egy vitrin és két óriási arany keretes metszett tükör is. (10. kép) Adatközlőm egy kitömött kolibriról is említést tett. A két szalon használata a következőképpen oszlott meg: a kisszalonban látták vendégül a délelőtti, egy kávéra, némi süteményre, azaz rövid látogatásra érkező vendégeket; a nagyszalon a vacsoravendégek étkezés utáni társasági életének volt a helyszíne. Főleg nyáron használták sokat: ilyenkor a nagy, kertre nyíló kétszárnyú, kettős (külső tömörfa és belső, felül üvegezett) ajtót kitárták, s a jelenlévők helyet foglalhattak az összecsukható, párnákkal kibélelt vasszékeken s deszkalapos padokon, vaslemez asztalok mellett. A vendégszobákat hálószobáknak rendezték be a szórványosan megmaradt, vegyes összetételű és minőségű öreg bútorokkal. A kúriának cz a szárnya vízvezeték nélküli volt, hagyományos ásott gödrös („pottyantós") WC-vel. Éppen ezért megbecsült vendéget nem is igen helyeztek ide el. Az egyik szobát később a fiúk használták selyemhernyó-tenyésztésre. A tágas folyosókat (tulajdonképpen összeköttetést biztosító átjáró-szobák, amelyek oly jellemzőek voltak ezekre a régi magyar otthonokra) kókusz szőnyegek borították. A szobákat mindenütt drága keleti szőnyegek fedték, az ablakokon értékes függönyök lógtak. A konyha legtekintélyesebb darabja egy méretes, fatüzelésű, lábon álló takaréktűzhely volt, beépített sütővel. A tölgyfalapos nagy munkaasztalon kívül több kisebb asztalka is segítette a sokféle itteni tevékenység elvégzését. A konyhaedények tárolására kredencet vagyis nagy konyhaszekrényt - alkalmaztak. A helyiség vízcsappal (falikút) is el volt látva. A káposzta-taposás és a kukoricamorzsolás szintén a konyhában zajlott. A kamrában, amely még így, elfelezve is jókora méretű volt, a stelázsikon, tárolóedényeken, tartórudakon túl helyet kapott még egy háromrekeszes liszttartó láda is. A kúriák lakói a vidéki paraszti szokásoktól eltérően természetesen nem dcszkalapokra állított lisztcszsákokban tárolták a gabonaőrleménycket. A fürdőszoba felszerelése korszerű vízvezetékes ellátottsága mellett is némiképp vidékies arculatot mutatott: a fürdőkádon és a fürdőhengeren (kályhával kombinált vízmelegítő) kívül egy lavór állt benne vas állványon, s két barna szekrény a törülközők, tisztálkodószerek számára. A teljes Tornallyay-porta azonban a mintegy 570 m

2 alapterületű lakóépületen (259/1) kívül a major többi építményét is magába foglalta.

124 (2. sz. melléklet) A kúriára merőlege121 A kisszalon teljes berendezését (két hálószoba-szekrénnyel együtt) sikerült kimenteni 1946-ban Tornallyay Katalin számára: mikor férjhez ment Budapestre, áttelepülési engedéllyel, fél vasúti vagonnyi személyes holmit is vihetett magával. - Ekkor kezdtek a családtagok az éjszaka leple alatt más bútorokat (pl. az ebédlőgarnitúrát) és értékesebb, kisebb darabokat is kilopkodni a kúriából Koritsánszkyné Király Sarolta villájába. Szalongarnitúrájukat például onnan menekítették át Putnokra 1947-ben. Tornallyay (III.) Zoltán szíves közlése. 122 Lásd a 10. sz. fotót. 123 Az alaprajzon körvonallal bejelölve a jobb felső sarokban. Tornallyay (II.) Zoltán szíves közlése. 124 Rendszere a zárójelbe tett számok alapján nyomon követhető a 2. sz. mellékleten. Az épületek beazonosításában Tornallyay (III.) Zoltán volt a segítségemre.