Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Gyulai Éva: Bocskai címeradományai - Ikonográfia és társadalom

Bocskai fejedelem másolati könyvébe 40 címeradományt vezettek be, aki azonban ismeri a korabeli kancelláriai gyakorlatot, jól tudja, hogy a fejedelmi okleveleknek csak egy s általában csekélyebb - része került be a jegyzőkönyvbe, melyet sokszor nem is kronologikus rendben vezettek. A Királyi Könyvek mint oklevélmásolat-gyűjtemények természetesen csak az armálisok latin szövegét tartalmazták, a címerábrát nem, ezért a forrásbázisba bevettem a Magyar Országos Levéltár CD-ROM-on is közzétett armális-jegyzékének címerrajzait,

5 valamint a - szintén elektronikus formában is megjelent - „Siebmachert", az újkori magyarországi és erdélyi nemesi heraldikának máig legteljesebb, ha nem is mindig legmegbízhatóbb gyűjteményét, mégpedig ennek VI., Erdélyre vonatkozó kötetét (Der Adel von Siebenbürgen).^ A Wappenbuchban ugyanis az általam megvizsgált címeradományoknál több pontatlanságot és tévedést fedeztem fel. Ezek összevetése alapján a 40 oklevélből csak 2 (5%) van meg a Magyar Országos Levéltárban,

7 míg az ott őrzött 21 Bocskai-armálisnak ez a két címereslevél alig 1/1

0-e. A Siebmacherrel már jobb a helyzet, a 40-ből 22 címer (55%), vagyis több mint a fele a Wappenbuchban is szerepel. Az Erdélyi Királyi Könyvek forrásértékére mutat, hogy 15 címeradományt, az összes 50%-át sem a MOL-ban, sem Siebmacherban nem találtam meg, ezek egy része magántulajdonban, megyei, városi és magánlevéltárakban lappanghat, a további kutatások éppen ezek összegyűjtése és publikálása lehet. Témánk szempontjából sajnálatos, hogy a megyei levéltárak eddig megjelent reprezentatív armális-kiadásai,

8 lévén dunántúli megyékről szó, nem tartalmaznak erdélyi címeradományokat. A Bocskai-címeradományok, akárcsak a Habsburgok és az erdélyi fejedelmek törökkori armálisai - kevés kivétellel - egyben nemességre vonatkozó donációt is tartalmaztak, sőt a korabeli gyakori viták elkerülésére jelesül: adózzon-e, aki személyében nemes, ha telke jobbágyi státusú, az armálisokban sokszor expressis verbis is szerepel az adományos telkének adózás alóli felmentése, ezért az adományosok társadalmi csoportjának megrajzolásában ez a kiváltság is segít, hiszen pontosan megmondja, hol fekszik az újdonsült nemes egykor jobbágyi jogállású telke. A címernyerők, vagyis a társadalmi felemelkedés fontos állomásához érkezett friss nemesek társadalma jól elkülöníthetően két részre oszlik, a fejedelem és adminisztrációja szolgálatában állókra, illetve a hadsereg elemeire. Tisztviselők és familiárisok A fejedelem államszervezetének legfontosabb része az írásszerv, a kancellária, hiszen parancsait, kiváltságleveleit itt foglalják írásba, ráadásul az erdélyi kancellária a katolikus egyház pozícióinak jelentős meggyengülése miatt a váradi és gyulafehérvári káptalan, illetve a kolozsmonostori konvent mint hiteleshely sem működhetett tovább úgy, mint a középkorban. Ezért a fejedelmi kancellária a hiteleshelyek funkcióját is jórészt átveszi, rengeteg magánoklevelet, fassiót, végrendeletet, köztük sok magyar nyelvűt ír át a fejedelem írásszervc, így az erdélyi társadalomban megnő a presztízse. Az armálisokat a kancellárián állítják ki privilegiális formában, sőt a címerkérő folyamodványokat is oda kell benyújtani, így a kancelláriai tisztviselők - „közel lévén a tűzhöz" - nagy számban nyernek armálist. Bocskai 5 MOL címereslevelei CD. 6 Siebmacher DVD. 7 Nagybólöni Nagy Tamás. Kassa, 1616. szept. 29. MOL P 341. MOL címereslevelei CD., E 3.46 sz. és Dévai Kőszegi Jakab. Kassa 1606. aug. 17. MOL R 64. MOL Címereslevelei CD., E 3.41 sz. 8 Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből 1477-1898. írta: Bilkei Irén, Kapiller Imre, Molnár András, szerk: Molnár András. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2005., Armales et diplomata Mohács előtti oklevelek (1162-1360) és Armálisok (1418-1833) a Soproni Levéltárból. CD-ROM. Győr-MosonSopron Megye Soproni Levéltára - Arcanum, Budapest, 2005.