Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei
helyzetének devalválódásával, másrészt a rétegcsoport differenciálódásával (lásd a dzsentrikérdést). A Tornallyayak - nem mellékesen személyes, egyéni helyzetük stabilitása, rendeződése folytán 163 - a szinten maradó (mert a megmaradtat továbbmcntő-gyarapító), tényleges és rentábilis gazdálkodást folytató, Trianon után is változatlanul vidéki ősi fészkükben élő, régi életformájukat/szellemi igényességüket átmentő-korszerüsítő csoporthoz tartoztak. Ily módon a rang- és presztízsvesztés őket nem érintette olyan súlyosan. Lakás- és életkörülményeik, életvitelük, már ismertetett konvencióik - vagyis látható és láthatatlan mentalitáselemeik - alapján változatlanul megőrizték hagyományos nemesi jellegüket, sajátosságaikat. Amennyire fel lehetett mérni a kúriában zajló dualizmus kori, majd az együttes sorsát továbbkísérő Horthy-korszakbeli életet és annak résztvevőit, térszerveződését, tárgyösszetételét, a tárgyak használatmódját, - figyelembe véve a szóbeli visszaemlékezés időhatárainak végességét, de nélkülözhetetlenségét s a rendelkezésre álló dokumentáció áttételességét, esetlegességét is -, legszembetűnőbbnek a rétcgjellemző hagyományokhoz való következetes ragaszkodás és a progresszivitás igényének kettőssége, párhuzamossága tűnik. Gondoljunk a klasszikus, gazdasági egységekkel együtt működtetett udvarházi környezetre, a parkra, a tágas, otthonos, de szigorúan a mindenkori köznemesi igényeket kielégítő enteriőr-rendszerre, amelyből éppúgy hiányzik arisztokratikus könyvtárszoba, mint a polgári úriszoba, viszont tradicionálisan igényes, ugyanakkor modernül racionális (fürdőszoba, gyerekszobák!), szereti az örökbecsűt, és vidékiesen-régiesen kedélyes. 164 Nincsenek a többi társadalmi rétegre jellemző merev rendszerek, inkább összefüggő egységek, praktikusság. Kálvinista családról lévén szó, érzékelhető a puritanizmus, fegyelmezettség is. Más részről következetcsen lépést tartanak az egyre gyorsuló változásokkal, sőt, ez egyik jellemzőjük, amelyek egyaránt jelentkeznek az épületszerkezet és -stílus folytonos átalakításában (helyenként gyökeres átalakulásában), a bővítések jellegében, a korszerűsítésekben. A korszellemnek megfelelően régi, többfunkciós tereik egyre inkább reprezentációs és használati részre különülnek el (szalonok szárnya), enteriőrjeik pedig fokozatosan polgárosulnak, de mentesek maradnak a historizmus jellegzetes túlkapásaitól, amelyek a városi polgári bérlakások enteriőrjeit jellemzik a 19. század végén. 165 Ez a Tornallyay-családban Tornallyay (III.) Mártonné Sturmann Katalin, valamint Tornallyay (I.) Zoltán és Fialka Vilma időszaka. Tornallyay (II.) Zoltán korszakának alapvonása a terek korszerűsítése: az iroda, a fürdőszoba megteremtése, a kamra leszűkítése a személyzet előnyösebb helyzetbe hozása javára. Az építészeti munkáiban oly haladó szellemű Tornallyay (II.) Zoltán az enteriőrök kialakult rendszerén, tárgyain azonban nem változtatott. Feltehetőleg fölösleges pazarlásnak tartotta volna a jó állapotú, jól megfelelő darabok lecserélését, az ilyen típusú modernizálást. Gyakorlatias ember volt. Nagyobb súlyt fektetett emberei szociális helyzetének javítására, például a cselédházak átépítésére és gazdasága ra163 Sturmann Katalin talpraesettségére, fia sikeres hazacsábítására, annak feleségétől támogatott eredményes gazdálkodására gondolunk, s Tornallyay (II.) Zoltán áldozatvállalásával a gazdálkodás folyamatosságára, általa a családlétszám növekedésére és nemzetség-összetartó erőfeszítéseire. 164 Elvárható színvonalúak és megbízható minőségűek, ugyanakkor praktikusak a bútorok (remek írószekrények, órák, rejtélyes-míves fiókos szekrénykék, kényelmes ülőgarnitúrák sorozata), értékesek a kiegészítők (alaptartozékok az ősök képei, igényesek a kézműves textíliák), megfelelő számú és értékű az asztali készlet. Ahogy Voit Pál a haladási irányt kijelöli: a vidéki kúria „mint kényelmes, úrias és előkelő otthon, már művészeti igényekkel épül". VOIT P. 1993. 284. p. 165 „a dualizmus korában - az úriság és polgáriság minden mentalitásbeli és egyéb különbsége ellenére is - az úri és a polgári életfonna tulajdonképpen közelített egymáshoz. Különböztek fölfelé az arisztokráciától, de együttesen és külön-külön is annak mintáját követték " GYÁNI G. - KÖVÉR Gy. 1998. 127. p. Valószínűleg ennek jegyében kezdik kúriájukat „kastély"-nak nevezni Tornallyay (I.) Zoltán idejétől, ahogy ez a kéziratok, alaprajzok megnevezéséből is kiderül.
