Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei
A három, nagyobb arányú át- és hozzáépítés eredményeképpen kialakult állapotban, 119 1922-1947 között, a Tornallyay (II.) Zoltán házasságkötésétől a szülőföld elhagyásáig tartó időszakban a szobák használatának rendje Tornallyay (III.) Zoltán információi alapján a következőképpen módosult: (1. sz. melléklet) a korszakos tradicionális hálógarnitúrával berendezett háló a szülők, a gyermekháló a fiúk szobája lett, de ebben a helyiségben tartottak fenn egy ágyat Laszkáryné T. Margitnak is, itt aludt, ha Tornaiján tartózkodott. A mindenkori legkisebb fiú a szülőkkel lakott. A két lányé volt közösen a leányszoba. Ez utóbbit rózsaszín leányszoba-bútorral rendezték be. Az alaprajzon nappalinak jelölt tulajdonképpeni hatalmas előtérben/hallban, a háziak megnevezésében előszobában - melyet a mellékelten jelzett helyen Tornallyay (II.) Zoltán által létesített osztott betétes üvegfal s beleépített kétszárnyú üvegajtó választott el az udvari bejárattól (itt tartották a szobanövényeket) - kevés, de hangsúlyos bútordarab volt, fal mellé rendezve. Ezek: egy nagyon régi, 4 fiókos komód, fölötte egy ún. vadászállvány vadászkellékekkel, kisebb trófeákkal, mellettük nagy „mesélő" fotel - s szerte a falak mentén még több hasonló karosszék -, és egy festett tulipános láda. Az üres középső teret nagyméretű nyersszínü kókuszszönyeg töltötte ki. Innen nyílt az ebédlő, az iroda, a leány- és hálószoba, valamint a folyosó ajtaja, tehát valóban inkább előszobának, mint nappalinak felelt meg. A bolthajtásos-stukkós-festett mennyezetű ebédlő alapberendezését igényes, faragott, rátétekkel díszített, a szokványos darabokból álló, centrális elrendezésű historizáló garnitúra alkotta háromajtós nagy- és felül nyitott polcos kistálalóval, nádazott székekkel, 24 személyesre nyitható asztallal, az ablakközökben az együtteshez tartozó két egyforma konzolasztallal, fölöttük tükrökkel. Az iroda felőli falba magas, csaknem a mennyezetig érő, alsó harmadában fabetétes, felül üvegajtós polcos szekrényt - egyfajta vitrint - építettek be. Ebben tartották a meisseni étkészletet, az ólomkristály poharakat, s egyéb nívós terítékdarabokat. A sarokban álló vajszínű, hasáb alakú cserépkályha (minden szobában volt belőle egy-egy, helyi sváb kályhás készítette őket) előlapját a felső harmadban sötétebb színű dombormintás rátét, tetejét oromzatos felépítmény díszítette. (9. kép) Zongora és ülőgarnitúra tette teljessé a bútorzatot. Az iroda Tornallyay (II.) Zoltán dolgozó (tervező) és gazdaságirányító 120 szobája volt, hatalmas (rajz)asztallal, szekrénnyel, páncélszekrénnyel és az ősökről készült festmények119 Ezek mindegyike egyaránt jelentett korszerűsítést és bővítést a korszellemnek (divat, rétegelvárások) megfelelően. Az első, I860 körüli, Sturmann Katalin nevéhez fűződő, nagy átépítés következtében a kis 4 szobás, szerény barokk kúriából 11 szobás, cselédszobás, két főbejáratos (a régi a nappali/hallba, míg az új a folyosóra nyílt), nyeregtetős, nagy ablakos klasszicista épület lett, új belső ajtókkal. Korszerűvé tételét a szobák hajópadlóval (ebédlő), ill. parkettával (szalon) való lerakása, s a kívülről fütős cserépkályhák helyett új belső fütésüek felállítása jelentette. Szintén ekkor épült meg a konyhát, éléskamrát és cselédszobát is magába foglaló magtár. Ezeket a gazdasági helyiségeket később a másik - déli - melléképületbe helyezték át. A második jelentős átalakítás-korszerűsítés (1893/94, Fialka Vilma irányításával) a mellékhelyiségek (konyha, kamra, cselédszoba) főépületbe mentésével újabb szárny hozzáépítését eredményezte, s vízfogó csatorna és szennyvízelvezető létesítését, valamint a háló- és gyerekszoba parkettázását. Legfőbb tettük azonban a villanyvilágítás beszereltetése volt 1919-től. Téves építészeti „diagnózis" hatására a háló- és gyerekszoba jellegzetesen barokkos boltíves mennyezetét lapos boltozatúvá (csapos gerendafödém) építtették át. Az új módinak akartak megfelelni azzal, hogy a meszelt szobákat kifestették, valamint hogy a háztető (egykor divatos-lipikus) fazsindely-fedését eternitre (pala), a melléképületekét cserépre cseréltették, s az udvari léckerítést vaskerítésre. A harmadik módosító időszak nem köthető egyetlen időponthoz, több szakaszos folyamat volt, immár Tornallyay (II.) Zoltán égisze alatt: a majorudvar csaknem összes épületének meg-, de főleg újjáépítése, a dohánypajta átrakatása, a kert új építményekkel ékítése, és a díszkertet határoló sodronykerítés létesítése sorolható ide. Magában a kúriaépületben 1926-ban történtek változások: közfalak átrakása, helyiségcserék (a spájz felében cselédszoba, annak helyén fürdő, iroda közfala kiütése) révén 11 szoba helyett 10 lett, de ezáltal előnyösebb beosztásúvá vált a ház. Az újonnan megteremtett fürdőszoba pedig már korszerűen vízvezetékes. 1940-ben pedig elkészült az ebédlő parkettázása is. 120 Hétfő reggelenként itt volt az „eligazítás" a beosztottak, alkalmazottak számára. Tornallyay (III.) Zoltán szíves közlése.
