Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

Tornallyay (II.) Márton 18. századi lakóépülete (amelyről már írtam, hogy az azt tőle mcgöröklő (III.) Márton fia révén még 1839 körül a Hámosok tulajdonába ment át), FelsőTornaiján két Hevcssy-kézre jutott kúria és Tornallyay (I.) Zoltán Tornallyay Károlytól és feleségétől megörökölt kúriája. Végül felismerhetetlenségig átalakítva megvan Tornallyay Dezső 1877-80 közt épült klasszicista kúriája is (melyet lányáról „Eva-lak"-nak neveztek/ismertek); ez ma tejcsarnok. Az 1950-es években bontották le a tragikus sorsú Tornallyay Lucián később Keczer-Radvánszky-kúriaként ismert alsó tornaijai udvarházát; az övével szemben is állt valamikor egy ismeretlen eredetű, Hámos-Zmeskál-kézre került Tornallyay-kúria. Felső-Tornaiján még egy 1867 előtt lebontott kúriáról vannak térképészeti adatok, amelynek hatalmas kertje volt. A megvásárolt bútorgarnitúrát magába fogadó, tehát érdeklődésünkre kiemelten számot tartó épület a Zoltánok - a 19. század végétől már gyakran kastélynak aposztrofált - 10 szobás kúriája volt, amely egyébként is több szempontból a legfontosabb közülük. (8. kép) Főként, mert a Tornallayak legelső lakóhelyének területén épült, ahol (ami körül) maga a település is létrejött, s amelyet ma is „a" Tornallyay-kúriának ismernek. A 19. század közepétől pedig tulajdonosai, sorozatos átépítései, bővítései, korszerűsítése, stabilizálása révén a családtörténetileg legjelentősebb, lcgembiematikusabb Tomallyay-központtá nőtte ki magát, amit nagyban elősegített Gömör-szerte híressé vált angolparkja is. Az alapépület óvatos becslések szerint valószínűleg az 1740-es években (tehát (I.) Márton, esetleg apja, György idejében) készülhetett. Az épületkomplexum - birtokközpont sorsát, történetét leghitelesebben és legrészletesebben Tornallyay (II.) Zoltán két fennmaradt kéziratos feljegyzéséből

114 ismerjük. A szövegeket ránk hagyó építész a kúria bemutatását ennek, az 1850-60-as évekbeli, lényegi alapszerkezeti átalakulást eredményező, hozzá- és átépítést megelőző, eredeti állapotnak a felvázolásával kezdi. A továbbiakban őt idézem:

115 „Nézetem szerint a kúria túlnyomó nagy része körülbelül 200 éves. 1860. előtt duplatetös - manzárd tetős - barokk épület volt, a jelenlegi főbejárat előtt födött kocsialáhajtóval,

116 a maiaknál jóval kisebb ablakokkal és kisebb egyszárnyú ajtókkal, régi divatú cserépkályhákkal, melyek leginkább kívülről füttettek.

117 Mai alakját a későbbi divatnak engedve özvegy nagyanyám Tornallyay Mártonné sz. Sturmann Katalin, adta neki 1860-ban, 114 Adatok tornaijai lakóházunkhoz; Följegyzések tornaijai lakóházunkról. Érdekes, hogy egyik címben sem a kúria vagy a kastély szót használja. 115 Hivatkozásomban a két írásból összeszerkesztett részleteket tartalmazó szövegben a „Följegyzések..." idézeteit álló, az „Adatok.."-éit dőlt betűvel szerepeltetem. 116 Ez a kúria sem régi, sem átalakított változatában nem rendelkezett az udvarházakra egyébként oly általánosan jellemző tornáccal vagy portikusszal (oszlopcsarnokkal) (s Tornallyay Dezső 4 oszlopon álló portikusszal épült lakóházán kívül a többi Tornallyay-kúria sem), inkább csak az oromzalos főbejáratot körülvevő, a falsíkból jelzésszerűen előlépő féloszlopokkal - hiszen barokkból lett átépítve. - Az eredetileg szimmetrikus, de összetett alaprajzú épület sajátossága az alapváltozatban csak egy, később három T- illetve L-alakban hátranyúló bővítmény. 117 Az épület a nagyszalonig alá volt pincézve. Tornallyay (III.) Zoltán szíves közlése. 8. kép A Tornallyay-kúria távlati homlokzati képe az 1910-es évekből. Készítője ismeretlen. Magántulajdon. (Reprodukció: Dabasi András)