Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

neves építész alakja, városáért tett erőfeszítései, emlékezete ne örökítődhessen tovább az utódoknak.

108 A Tornallyay-kúria és park a 19-20. században Tornaiján a Tornallyay-nemzetségnek a 13. században épített lakótornyon kívül idővel több lakóépülete (udvarháza) is lett.

109 A 15. században, amikor a település kettévált nemesi (Felső v. Kis Tornaija) és paraszti (Alsó v. Nagy Tornaija) részre,

110 Felső Tornaija volt a dézsmamentes nemesi kúriák területe (főként a mészkőszikla körül), bár az úrbéres részen szintén volt néhány.

111 Felső-Tomalján állhatott a Tornallyayak 15-16. századi kastélya is,

112 ahol a hagyomány szerint megyegyüléseket is tartottak. Összesen nyolc kúriájukról rendelkezünk adatokkal,

113 ebből módosult szerepkörben öt még ma is áll: Alsó-Tornaiján 108 Mégpedig azért kell szellemiségének fennmaradnia - vallja -, mert, bár életműve csonka, de az „Európaivá válni és mindeközben megmaradni magyarnak" eszmeisége révén jövőnkre nézve az ma is aktuális és példaszerű, maradandó érték. GALO V. 2002. 14. p. 109 A latin eredetű curia szót eredeti jelentésében a nemesi telek megjelölésére alkalmazták, s csak később vonatkoztatták a telken épített nemesi udvarházra. A magyar nemeseknek ezt a vidéki lakóházát, amely kifejezés még a 17. században is egyaránt jelenthetett kastélyt s kisebb udvarházat, a források a 18. századtól már csak a kisebb méretű nemesi lakóházra vonatkoztatták. Alaprajza és külső megjelenése is a köz- (és kis-) nemesi életmódot és életvitelt tükrözte, a nemesség életformájához igazodva alakult ki. Emiatt az épület tipológiailag gyakran központi elrendezésű volt, egy nagy teremből rendszerint néhány helyiség nyílott. - Más megközelítésben viszont: „Az udvarház nem építészeti műszó. Nem jelöl bizonyos határok közé szorítható épülettípust. ... Nincs meghatározható nagysága, építési százada, művészeti stílusa. Külsejét és belsejét nem tudnók általánosító jelzőkkel érzékeltetni. Kimondhatjuk tehát, hogy az udvarházról alkotott fogalmunk és elképzelésünk meglehetősen kötetlen. ... Sajátosan zord és mégis vonzó díszlete ez az európai peremvidék küzdelmes életformájának." VOIT P. é. n. 117. p. - Fő korszaka köztudottan a klasszicizmus volt (19. sz. első fele), építtetői főleg a vagyonos köznemesek, de itt a Felvidéken és Erdélyben léteztek már a 16-17. században is előzményei: a szerényebb, téglalap alaprajzú, egyszobasoros beosztású lakóháztípus, homlokzata előtt végigfutó fedett tornáccal. A kúriák ekkor még a lakás-funkció betöltése mellett mint a birtokközpont út mellett emelt főépületei gazdasági szereppel is bírtak - ahogy a Tornallyay-kúriák is. A klasszikus udvarházak később is egyszerűek, luxustól mentesek maradtak, egyetlen „luxusuk", hogy egy (általában a déli) termük boltíves. Inkább a ház környezetének, a parknak szépítésére helyezték a hangsúlyt. Jellemző sajátosságaik, hogy földszintesek, nincs előcsarnokuk, és magukon viselik a provinciális otthonosságot, meghittségét. (Kicsit bo nyolultabb alaprajzú válfajuk a kéttraktusos épület.) Alapanyaguk tégla, tetőzetük nád vagy szalma, máshol zsindely. Határozottabban két különböző építészeti típusból levezethető változatuk különböztethető meg: a kastélyépítészet mintájára készült klasszicista oromzatos oszlopcsarnokos, amelyet inkább nyári laknak használtak, s a népi építészethez jobban kapcsolódó tornácos változat, amelyet a birtokukon ténylegesen gazdálkodó nemesség részesít inkább előnyben. KELÉN YI Gy. 1974. 27-28. pp. Sajátos módon Tornallyaykúriánk épp a kettő közötti átmenet. - A szobák száma 3-15 között mozgott, legtöbb 4-8 szobás volt. Érdekes jelenség, hogy nagyjából 3-tól 10 szobáig a kúria építtetőiének vagyoni viszonyai és a kúria nagysága között nincs egyenes összefüggés, 10 szoba fölött azonban a kúria mérete már egyértelműen az illető család vagyoni helyzete által meghatározott, bár itt is rendkívül eltérőek lehettek az egyéni igények." - A 19. század második felében is folytak még kúria-építkezések, de erre a korszakra már inkább az átépítés volt jellemző. GYAN1 G. - KÖVÉR Gy. 1998. 118. p. Lásd még: TÖKÖLY G. 2003. 110 Az 1551. évi dézsmajegyzék már két falut ír össze - a Tornallyay-nemzetségen belül is találunk Felső- és Alsó-Tomallyayakat. Később azonban csak egy Tornaiját emlegetnek, bár hivatalosan még a 19. századi térképeken is ki vannak jelölve Alsó- és Felső-Tornaija határai. GAÁL I. 1999. 34. p., TÖKÖLY G. 2003. 119-123. pp. 111 A Tornallyay-levéltár egy 1549-es dokumentuma Alsó-Tornaiján 3 kúriát említ. GAAL I. 1999. 34. p. 112 A 16. század Északkelet-Magyarországon a kastélyépítés nagy korszaka volt, de a Tomallyay-kastélyról közelebbit máig nem tudunk, nyomait még nem találták meg - valószínűleg a Zoltán-kúria és a templom övezetében állhatott. Korabinszky János 1786-ban, majd Fényes Elek 1837-ben írt müvében még említést tesz a Tornallyay uraság kastélyáról (185 l-es munkájában már nem). Lásd még GAÁL I. 1999. 81. p. 113 GAÁL I. 1999. legfőképp 81-84. pp. Ezek az épületegyüttesek mint a kúriák általában, a településszerkezet szerves részei voltak. Lásd ehhez GYÁNI G.-KÖVÉR Gy. 1998. 51-52. pp.