Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei
nak." 84 - határozta meg visszaemlékezésében új feladatait, azt a három területet, amelyen azontúl legalább olyan jól, mint előtte szakmájában, tevékenykedni akart, és tevékenykedett is. Először is valóban kiváló gazda lett: az első időkben gazdatiszt nélkül, maga irányította rentábilisan - gazdaságát, amelyben többek között újraélesztette Tornaija filoxéra által tönkretett szőlészetét, apósával, Király Kálmánnal összefogva új fajtákat honosított meg. 85 Másrészt nélkülözhetetlenné tette magát a közéletben: városi képviselőtestületi és községi tanácstag volt, az urbanizálódó Tornaija új középületeinek megépítésében tevékenyen résztvevő építészeti bizottság, s a Tornaijai Ifjúsági Művelődési Egyesület elnöke. Továbbá a Tornaijai Hitelintézetnél tevékenykedett, s szervezte a sporttevékenységet is. Mindenütt jelenlévő, szülőföldje lakóinak nemzeti érdekeit védő aktivitása, okos érvelései, igazságszerető tántoríthatatlansága miatt 86 az új köztársaság helyi és megyei hatósági szervei veszélyes személynek nyilvánították: többször letartóztatták, hosszabb időre őrizetben tartották. 87 Hiszen apja utódjaként - ez harmadik vállalása - még a református egyház („a magyar egyház"!) tornaijai és beretkei egyházának főgondnoka és egyházmegyei tanácsbíró is volt, sőt 1922-től a Gömöri Ref. Egyházmegye gondnoka, 1929-től a szlovenszkói Tiszáninneni (Keleti) Egyházkerület főgondnoka is 1939-ig, amikor is visszatértek az anyaországi egyház irányítása alá - és ezen a területen is elszánt harcosként ténykedett. 88 A Felvidék egy részének visszacsatolásakor a már javakorabeli Tornallyay (II.) Zoltán újult erővel vetette bele magát az intézményi átszervezésekbe, jó néhány egyesületet, bizottságot létrehozva, munkájukat segítve. 89 (4. kép) Jelentős cselekedeteket hajtott végre magánemberként is. (5. kép) Sturmann Katalin és Fialka Vilma után ő volt a kúria épületének-környezetének harmadik nagy korszerüsítője, nívósabbá tevője. 0 kezdte el a - rétege tagjainál másutt is általánosan megőrzött - családi levéltár feltárását is, egyáltalán nem csak ön- és 4. kép Tornallyay (II.) Zoltán beszédet mond 1938-ban. a visszacsatolás alkalmából. Készítője ismeretlen. Magántulajdon. (Reprodukció: Dabasi András) 84 GAÁL I. 1999. 100. p. -Galo Vilmos így jellemezte mint közéleti embert és mint rétegcsoportja képviselőjét: „Mint vidéki nemesi középbirtokos család neveltje gondolkodásában és mentalitásában fellelhetők a történelmi középosztályra oly tipikus jellemzők, mint az erős történelmi tudat, a közügyek iránti érdeklődés, a fclsőbbrendüség-tudat. a hazafiság, hiányoztak viszont azok a tulajdonságok, melyek e társadalmi réteget a leginkább ellenszenvessé tették, ezek pedig az antidemokratizmus, a határtalan sovinizmus és az olykor önpusztító léhaság." GALO V. 2005. 36. p. 85 Lásd 64. jegyzetet is! 86 „Trianon után szülőföldjén vállalja az »országépítés« szolgálatát, közösségének, népének szószólójaként, mártírjaként". B. KOVÁCS I. 2005. vezércikk. 87 Így 1928-ban is, amikor a világháborúban elesettek emléktáblájának leleplezésekor tartott ünnepi beszédet. 1929-ben már felkerült a kassai rendőrségi igazgatóság elnöksége által az állam biztonságát veszélyeztető személyekről készített listára is. GAÁL I. 1999. 107. p. 88 GALO V. 2005. 33-35. p. - Gondnoki székfoglaló beszédében rá oly jellemző módon, de családi hagyományokra is hivatkozva a'„hithüség és fajszeretet", később az egyházi és egyéni fegyelem eszméit választotta irányelvül, 1923-ban pedig az elszánt harcot, amikor a magyar ref. egyháztól elszakítva kellett új, önálló egyházat létrehozniuk. Egyházkerületi fögondnokként legfontosabb feladatának a jövő nemzedék érdekében a mesterségesen elsorvasztott református oktatás talpraállítását, feltételeinek javítását, s általában a cselekvő hitet tartotta. Lásd még a 37. jegyzetet is. 89 Új Községi Építkezési Bizottságot szervezett, abban meghatározó tagként működött; a Mezőgazdasági és a Közellátási Bizottság, valamint a Levente Egyesület elnöke volt. GALO V. 36., 2005. 39. p.
