Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Varga Éva: Berzsenyi nevének védőszárnya alatt. Egy somogyi irodalmi társaság a két világháború között

Hol a zöld-zsalus kis ablak Száz muskátlit rejteget És kakukkfű, rózsajácint Kábítja a méneket... A lágy levendulácska illat Tölt be minden kis helyet" 5. A múlatás, a népies magyar nóta sajátos divatja. Ennek „ars poeticus" megfogalmazása így szól: „Még a ló is nyihént egyet, hajó kedve van, azonképp az embör sem állhatja mög rikkantás mög nóta nélkül... Bort majd csak ád az Isten, nótát mög ehhez adok én." (Fűzfa András: Életöm Istóriája. Kaposvár, 1927. 91. p.) Mindezen törekvések együtteseként, összhatásában maga a vidéki nyárspolgár, a Spiessbürger áll előttünk. Szívesen vesszük át Takáts Gyula szóhasználatát a korabeli somogyi szerzőkkel kapcsolatban: ők valóban polgárjelöltek. Ez az elnevezés nem megbélyegző, hanem arra utal, azt a köztes állapotot fejezi ki, amit ők maguk is éreztek, írásaikban kifejeztek, ti. származásukhoz képest, társadalmi ranglétrán való elhelyezkedésük szerint, avagy vagyoni állapotuk alakulása folytán nincsenek biztos helyen. Ebben a köztes állapotban találhatott egymásra író és közönség, alkotó és befogadó. VI. A Társaság egyleti élete nem a nyilvánosság előtt zajlott. A két világháború közti helyi sajtó kritikát nem, vagy alig közölt, reprezentatív megmozdulásaikat pedig - mint a művészet hivatott papjaiét - neobarokkos retorikával dicsérte. Az egyesület tiszteletbeli és örökös tagjai között számos helyben nagy tekintélynek örvendő, közéleti személyiséget találunk, így hát nem csoda, hogy a kisváros közvéleménye úgymond „echt úri klub"-nak tartotta a Társaságot. A második világháború után az egyesület újjáéledt, majd az ismert 1949-es rendelettel feloszlatták. Felszámolása azonban nem jelentette a somogyi Berzsenyi-kultusz megszűntét! A hagyomány folytatása - mint ismeretes - két személy által „intézményesült" Somogyban. Takáts Gyula révén, aki ez idő tájt a megyei múzeum igazgatója volt és Kanyar József jóvoltából, aki a megyei levéltár élén állt. A Társaság 1985-től ismét újjáéledt. A Magyar írószövetség Somogy és Vas megyével országos hatókörűvé alakította. Elsősorban Kanyar József érdeme, hogy a Berzsenyi Társaság múltja méltón megőrződött a művelődési köztudatban. Nagy ívű, szintetizáló, patetikus hangvételű írásai láthatóan számos részletet homályban hagytak még. Pedig az egyesület múltbéli élete, tevékenysége számos tanulsággal szolgál. Látnivaló, hogy nem elég az önálló társasági élet adminisztratív feltételeinek biztosítása. A színvonalas működés elengedhetetlen feltétele a valódi műhelymunka, az elvi kritika, a szakmai igényesség, továbbá a megfelelő irodalom- és művészetszervező egyéniségek megtalálása. Tanulság továbbá az is, hogy a művészet és a tudomány nem ismer megyehatárokat. Ma, a világháló széleskörű használatának elterjedése idején is alapvető fontosságúak az 1904-ben megfogalmazott célkitűzéseik: azaz a tehetségek felfedezése, elindítása, akiknek a Társaság teret, publicitást teremt, ezáltal értő közönséget nevel, személyes szellemi találkozóhelyet biztosít, bekapcsolja a vidéken élő alkotót az országos kulturális vérkeringésbe, elősegítve ezzel is az időtálló alkotások születését. A tanulságokat még hosszasan sorolhatnánk... Az mindenesetre kétségtelen, hogy a jelenben ismét