Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Varga Éva: Berzsenyi nevének védőszárnya alatt. Egy somogyi irodalmi társaság a két világháború között

dozója kíván lenni."

23 „Most új korszak kezdődik: a lendület, a megújhodás kora."

24 - így követelt magának, maguknak helyet Hetyey a nap alatt. 1937 tavaszán a tisztikar lemondott, az új főtitkár Hetyey József lett. Hogy elképzeléseik miként valósultak meg, arról a két év alatt megjelentetett kilenc irodalmi kiadvány tanúskodik leginkább. Az első, vékonyka kötet a korabeli Somogy és a társaság szellemi életének keresztmetszetét adja, ugyanis a sorozat évkönyvében szerepel az a nyolc szerző, kinek külön-külön önálló kötete ezt követően a sorozat darabjait képezte. Jóindulatúlag feltételezzük, hogy Hetyey válogatását nem társasági kapcsolatok, hanem esztétikai értékítéletek határozták meg. Érdekessége a kötetnek, hogy tizenkilenc szerzője közül nyolc nő. Témáik is femininek: a nő anyai hivatásáról, mesékről, érzékeny és finoman érzéki dolgokról szólnak. Gőgös arisztokratizmusuk alól helyenként bántóan kitüremkedik a dilettantizmusuk. A kötetet az irodalomtörténészek számára érdekessé, figyelemre méltóvá valójában egy szerző teszi, az akkor még ifjú, mindössze huszonhat éves Takáts Gyula.

25 A sorozatban a főtitkár úr is megjelentette a maga kötetét „Kultúra, erkölcs, irodalom" címmel. A mű saját előadásainak gyűjteménye volt, melyekben irodalompolitikai, esztétikai nézeteit fejti ki. Szigorú, kirekesztő, antiliberális és antiszemita elveket fogalmazott meg. Főbb tételeiben minden együtt áll ahhoz, hogy ezek alapján szélsőjobboldalinak tartsuk. Mi mást gondolhatnánk ugyanis arról, hogy szerinte a magyar irodalom 75 %-a zsidó, s ez szerinte elzülleszti a magyar nemzetet, következésképp be kell tiltani a liberális „destruktív" és „dekadens" irodalmi termékeket, de legalábbis a művészeti kamara ellenőrzése alá kell helyezni?! Lehet-e másként értelmezni, mint a nácikkal való szimpatizálásnak azt a javaslatát, miszerint úgymond Németországban már „hatalmi szóval betiltották", sőt Berlinben el is égették az előbb említetteket, ezért nálunk is valami hasonlót kellene tenni.

26 Szerencsére az ekkor napvilágot látott kötetekben ez az egyetlen ilyen tartalmú munka, mégis beárnyékolja az egyesület életét. A sorozat kilencedik kötetének szerzője Noszlopy Aba Tihamér, Somogy 1848/49-es kormánybiztosának, Noszlopy Gáspárnak a dédunokaöccse volt, aki természetcsen a neves famíliához méltó hírnevet igyekezett magának szerezni. Gerillaharcot a kormánybiztos előddel szemben ő már csak szellemi téren vívott. Azt is csak jobbára Merényi Oszkárral szemben tette, megvádolva őt és a társaságot azzal, hogy nemcsak erkölcsi érdekek fűzték a Berzsenyi kötet kiadásához, hanem anyagiak is. Mindenesetre nem a társaság kasszája körüli okvetetlenkedéseivel lett nevessé Noszlopy, hanem katonanóta-gyüjtéssel. Ez irányú munkálkodásáról 1930-ban egy rádióműsorban is beszámolt. Ahogy akkoriban dukált, számos kulturális egyesületben képviseltette magát: a Magyar Katona írók Köre, az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaság rendes, a Berzsenyi Irodalmi Társaság örökös tagja, valamint a Pete Lajos daloskör ügyvezető alelnöke volt. Az „Ébresztőtől - takarodóig" című kötetében a „magyarság kezdeteitől" saját koráig tekinti át a magyar katonadaltermés korszakait. 23 HETYEY J.: 1937, 1. p. 24 HETYEY J.4937. 1-2. pp. 25 Takáts Gyula (1911-) középiskolai tanár, majd 1949-től 1971-ig a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum (később Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága) igazgatója. 1935-ben jelent meg első verseskötete Kút címmel. 1937ben belépett a Márciusi Front tagjai sorába. Ugyancsak 1937-től számos irodalmi folyóirat munkatársa. 1941ben Baumgarten-díjat kapott. 1946-49 a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, 1946-tól a Magyar írók Szövetség, 1955-től a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, ill. a magyar PEN CLUB tagja. 1945-től szinte évente jelent meg új kötete, avagy régebbi munkáinak újabb kiadása. Az elismert költőt, írót, akit egész pályafutása során megbecsültek, hatvanadik születésnapja után következő évtizedekben kitüntetések sorával halmozták el. A rendszerváltás után 1992-ben a Magyar Köztársaság babérkoszorúval díszített Zászlórendjével és Kossuth-díjjal tüntették ki. 26 HETYEY J.: 1938. 72-78. pp.