Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Varga Éva: Berzsenyi nevének védőszárnya alatt. Egy somogyi irodalmi társaság a két világháború között
feladatokat fogalmazott meg: Somogy jeles alkotói emlékének ápolásán túl a magyar szépirodalom, a szépműtan, a szónoklat és a tudomány müvelését, terjesztését, a helyi népköltészet gyűjtését is. Igen fontosnak tartották a helybeli tehetségek felkarolását és alkotásaik terjesztését. Céljaik elérését főleg az alábbiaktól remélték: 1./ irodalmi, tudományos és „szépmütani" tárgyú felolvasások tartása 2.1 irodalmi ünnepségek rendezése 5.1 jelesebb irodalmi termékek és évkönyvek kiadása 4. / pályadíjak kitűzése, valamint 5. / a helyi sajtótermékek hasábjain az olvasó és színházlátogató közönség irodalmi tájékoztatása és nevelése. Munkájukban számítani kívántak olyan országos hírnevű, karriert befutott írókra, „kik bár elszakadtak szülőmegyéjüktől, lelkükben mégis Somogyhoz vannak láncolva és szívesen áldoznak azon az oltáron, melyet régi otthonukban földiek emelnek" - tették közzé már a megalakuláskor. így bemutatkozó ünnepük alkalmával Rákosi Jenőt, a kor szellemi életének egyik vezéregyéniségét hívták Kaposvárra. Rákosi 1860 és 1863 között gazdasági gyakornok volt Somogyban, s a Társaság tagjai között több személyes ismerőse akadt. A társaság tisztikarát 1904-ben a helyi közélet akkori kiválóságai alkották. Elnöke a somogyi kulturális élet „nagy öregje" Roboz István lapszerkesztő 4 , alelnöke Andorka Elek vármegyei főügyész, valamint dr. Obetkóné Szalay Fruzina, a századforduló ismert költönője volt. Az egylet lelke, azaz első főtitkára - egy szabadkőműves, ellenzéki újságíró, később az őszirózsás forradalom kormányában honvédelmi államtitkár - Pete Márton ügyvéd (Pete Lajos somogyi nótaszerző főszolgabíró testvére) volt. Az egyesület szép reményekkel indult, ám rövid ideig sikerült csupán összetartani a kör fennmaradását biztosító erőket. A 1907-től a társaság hanyatlásáról, csődjéről, feloszlásáról olvashatunk a helyi lapokban. Hogy mi volt az oka? Források híján csak találgatni lehet. Talán a motiváló anyagiak hiánya, netán a középszerűség, vidékiség, színvonaltalanság? Mindenesetre erre utal a Somogyvármegyc című lapban, 1910-ben megfogalmazott kritika: „Ez az irodalmi kör sosem tett még semmit, kivéve, hogy néhány főgimnáziumi tanár felolvasta régi önképzőköri dolgozatát..." 5 V. A tanácsköztársaság bukását követő hatalmi restaurációban nemcsak a Nemzeti Hadseregnek volt szerepe, a stabilizálódást elősegítették az egyesületek is. A keresztény-nemzeti alapon egymás után születő pártszervezetek, társadalmi egyesületek és gazdasági szervezetek sokasága az érvényesülésre várók hadát tömörítette. Pozícióhoz jutni, legalábbis a korábbit megtartani - alapvető emberi érdek, a politikai rendszerek változásakor különösen előtérbe kerül. A kulturális célú szerveződések újraélesztésére azonban csak a rendszer konszolidációja után kerülhetett sor. Ennek okai között nyilvánvalóan szerepet játszott a háborút és a forradalmakat követő nehéz gazdasági helyzet, a politikai tisztulást követő értelmiségi helykeresés. 4 Roboz Istvánt (1826-1916) elsősorban az első somogyi lap (1863) megalapítójaként tartja számon a művelődéstörténeti emlékezet. Az már kevésbé ismert, hogy Roboz 1849-ben Noszlopy Gáspárnak, Somogy forradalmi kormánybiztosának a titkára volt, s a szabadságharc bukása után az ádándi rejtőzködés idején, a vesztes kápolnai csata hatására megírta a sokak által Kossuth szerzeményének tartott imát. 1894-ben, Kossuth halála alkalmából a „Somogy"-ban napvilágot látott a „Kossuth Lajos imája a kápolnai elesettek felett" című írásmű. Majd nemsokára képpel illusztrálva eljutott a nagy idők emlékén tűnődő magyarok otthonába, ahol a harcias függetlenségiek mélységes áhítattal, könnyes szemekkel merenghettek a hősi múlt felett. 5 Somogyvármegyc 1910. február 14. 2. p.
