Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Varga Éva: Berzsenyi nevének védőszárnya alatt. Egy somogyi irodalmi társaság a két világháború között
Berzsenyi nevének védőszárnya alatt... Egy somogyi irodalmi társaság a két világháború között Varga Éva A régi Magyarország bürokráciája, kulturális intézményrendszere 1945-ben összeomlott, illetve „összetört" a kommunista kultúrpolitika kényszere folytán. A Szovjetuniótól átvett igazgatási és kulturális modellek a társadalom egy részében ellenállást váltottak ki. Ez az ellenérzés a két világháború közti Magyarország megítélését szélsőséges pólusok közé helyezte. Voltak, akik a két világháború közötti kultúrában és társadalmi szervezetekben egyoldalúan a korszerűtlen - európai mércével is korszerűtlen - intézményrendszert és kultúrát látták, amelynek megszüntetése jogos volt a pártállam eszközeivel. Úgy vélték, igenis előnyt hozott a „modernizáció" a magyar nemzet, a magyar társadalom számára. A másik véglet táplálkozva az ellenérzésekből - az 1948 előtti Magyarországot a nemzet szempontjából is pozitívabbnak ítélte meg, mint az 1949-90 közötti éveket. Sokat tudunk a két világháború közötti kultúra különböző ágazatairól. A tudományról, oktatásról, művészetekről. Művelődéstörténeti irodalmunk joggal állítja ezek alapján: a két háború közötti Magyarország elitkultúrája világszínvonalon állott. De vajon mi volt a helyzet vidéken? Milyen volt az értelmiség színvonala a megyékben, a kisvárosokban, milyen volt kulturális szerveződési szintjük? Lépést tartottak-e az elitkultúrával? Olyan kérdőjelek ezek, amelyekre a szakirodalom még kevés választ adott. Somogy kulturális életének kutatói tudják, hogy az újkori Somogy - mindig is Kaposvár-centrikus - szellemi életének bázisa az 1904-ben alapított Berzsenyi Társaság volt. A Társaság eszméinek népszerűsítői (író-olvasó találkozókon, a Hazafias Népfront szervezte honismereti előadásokon) a '70-es évektől óvatosan hozzátették minduntalan: hiba volt a vidéki irodalmi társaságokat megszüntetni 1945 után. (Jómagam tízévesen hallottam erről először.) Még az irodalomtörténeti összefoglalások is adósak a vidéki irodalmi és művészeti társaságok szerepének bemutatásával. Ugyan miért? Talán azok középszerűsége okán? Ugyan mekkora volt és milyen természetű az a szellemi erő, amelyet a Berzsenyi Társaság az egyes időszakokban képviselt? Ezekre a kérdésekre keres választ c dolgozat, melynek célja, hogy Somogy és Kaposvár két világháború közti helyi értelmiségi, kulturális szervezkedéseihez, s színvonalának értékeléséhez adatokat nyújtson. II. Somogy megye terület és népesség szerint a Horthy-kori Magyarország második legnagyobb vármegyéje volt. E tekintetben valóban kiérdemelte a Somogyország nevet. A megye központja a 18. század közepétől Kaposvár. A 19. század eleji falusias jellegű közigazgatási centrumot a dualizmus idején végbement változások közigazgatási, gazdasági és kulturális központtá tették. A fejlődés ekkor robbanásszerű volt. A kiegyezéstől 1910-ig megnégyszerezett lakosságlétszám 1 a vidéki városok történetében egyedülálló fejlődést jelzett. Ebben az időben alakult ki a város jellegzetes arca. 1 Az 1869. évi 6.649 lakossal szemben 1900-ra 18.630, 1910-re 24.572 főre növekedett a Kaposváron élők száma. Ez részben az új ipari munkahelyeknek, ennél is inkább a városban fellendülő kereskedelemnek és a hitelintézeti életnek volt köszönhető.
